Élménybeszámoló a Tátrából

Negyedik éve vettem részt Szlovákiában, a Magas-Tátrában zajló csoportos kiránduláson. Svitben, egy kisebb településen szoktunk megszállni egy koleszben és lelkészlak emeleti szálláshelyén, nagyrészt magunkra főzve, így elég olcsó szokott lenni a részvételi díj. Svit nincs a Magas-Tátra tövében, de nagyjából 30-60 perces autóutakkal könnyen el lehet jutni a túra kiindulási pontokhoz. Egy hétre mentünk, mi Szegedről indultunk egy kellemes 10-11 órás indulással, de még így is, 2-3 hosszabb pihenővel este 5-6 körül már ott voltunk az este kellemesen hűvös Svitben. A fiúk még fociztak egy kört vacsora előtt, hogy egy perc se vesszen kárba.

                Első nap korán keltünk, mivel majdnem negyvenen voltunk, így koordinált volt a reggeli, mindig volt néhány fő, aki segédkezett abban, hogy igazi kis terülj-terülj asztalkám legyen az étkezés. Reggeli után a lelki feltöltődés következett, kisebb csoportos beszélgetésekre, illetve egy közösen hallgatott előadásra került sor. Ezt követően indultunk az első napi kirándulásra, ami sajnos nem lehetett még a Magas-Tátrában, mert oda elég komoly viharokat írtak ki, így átutaztunk az Alacsony-Tátrába, ahol 1-1 napot eddig minden évben eltöltöttünk. Ugyanaz volt a cél, mint korábban, csak most az útvonal volt más – eddig sikerült kikerülnöm a számomra rémtörténettel is felérő „tepsiken” lépkedős,  láncba kapaszkodós, 3-6 méterrel a patak felett a sziklafalon mászós részt, de most nem sikerült. Tériszonyommal küszködve, szigorúan nem lenézve és folyamatosan kapaszkodva végül sikerült átjutnom ezeken a részeken is, de biztos nem ez lesz a kedvencem. Amikor másik útvonalon mentünk, ezt az élményt 20-30 méter magas vaslétrákra cseréltük fel, ami számomra szintén nem volt stresszmentes. Végül sikerült felérnünk a hegytetőre a menedékházhoz, kicsit kipihentük magunkat, kigyönyörködtük magunkat és indultunk is vissza.

                A második napon a célunk a Fehér-tó volt, ide egy viszonylag hosszabb túra vezet, nehézségben elég vegyes. Az elején elég nehéz részek vannak, meredeken folyamatosan kell felfelé menni, de legalább rövid idő alatt lehet megtenni nagy szintkülönbségeket. Az első nagyobb pihenőnk egy menedékháznál volt, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, eldöntöttük, hogy egyszer biztos fogunk úgyis szállást kivenni, hogy ilyen magas helyen, kis faházikóból nézhessük a napfelkeltét. Továbbindulva ismét meredek szakaszok következtek, viszont visszatekintve gyönyörű volt látvány – borzasztó meredek hegyen nőttek a fenyők, nem is értettük, hogyan tudnak ott megmaradni. Ezután megérkeztünk végre a nyugisabb, beszélgetésre alkalmasabb részekre – kétoldalt körülölelnek a hegyek, viszont ahol mi mentünk, az egy sík terep volt gyönyörű virágokkal és néha már berendezettnek tűnő fenyves-szigetekkel, ennek a helynek Jeruzsálem nevet adták. A Fehér-tónál egészen a közepéig tudtunk belépkedni a kilógó köveken, volt, aki átpakolta a köveket, utat teremtve maga előtt a még bentebbi részekhez. Egy kacsacsaláddal is sikerült összebarátkozni a végére.

                A harmadik napra borzasztó esőket és viharokat írtak a Magas-Tátra majdnem minden részére – ilyenkor jön az esőprogramunk, Lengyelország. A határtól bő egy órára volt a szállásunk, ott pedig a Dunajec nevű folyóhoz érkeztünk, ami ott magát a határt képezte Lengyelország és Szlovákia között. A terv tutajozás volt, viszont arra sokat kellett várni, maga a folyó pedig – ahol mi várakoztunk – nem volt mély, és mivel borzasztó meleg volt, beleültünk a jéghideg vízbe, amíg nem jött a mi tutajunk. A tutajt szinte a folyó sodrása vitte, a kapitány sokszor csak a kanyarodás miatt nyúlt bele, és mi is kipróbálhattuk a kormányzást. Maga a tutaj nem néhány összeeszkábált fából állt, hanem inkább hasonlított öt, összekötött kajakhoz. A terv az volt, hogy vissza gyalog jövünk a folyó mellett, és mielőtt elindultunk volna, akkora viharba keveredtünk, hogy a folyó túloldalán fekvő hegyeket sem láttuk az esőtől, visszaúton pedig nem egy villámsújtotta fa keresztezte az utunkat, de nekünk nem esett bajunk.   

                A negyedik napon egy nyeregbe vezetett utunk, elég nehéz úton, nem volt nagy kaptató, de nem is volt egyenes rész, hanem folyamatosan emelkedett, így meg kellett küzdeni azért, hogy felérjünk, viszont a nyeregből nagyszerű kilátás nyílt. Láttuk onnan a második nap célpontját, a Fehér-tavat, szép csúcsokat és a Tátra hatalmas vonulatait. Mikor még csak páran érkeztünk meg, egy zergével is találkoztunk, aki megfigyelt minket, majd továbbállt. Innen nem szívesen indultunk vissza, ki lehetett feküdni a puha fűre napozni, de azért biztos vagyok benne, hogy éjszaka már nem lett volna olyan kellemes a hőmérséklet, emellett az út elején figyelmeztettek minket a medveveszélyre is.

-      

                Utolsó napunkon a Liptói-havasokban kirándultunk, de ahol mi jártunk, ott hó nem volt, csak szikrázó napsütés. Eddigre a lábaim már kezdték azt érezni, hogy jó lenne egy kis pihenő, de az utolsó napon, amikor lehetőség van túrázni, muszáj kihasználni. A környezet itt hasonlított a magyar hegyvidékekre (1200 méter magasra mentünk), viszont amilyen kilátásunk nyílt, az nem volt az otthonihoz hasonlítható. A visszaút lényegesen gyorsabb volt, mert voltak elég meredek szakaszok, ahol az ember azt sem tudta, mibe kapaszkodjon, de végül épségben lejutottunk.

-     

Mire estére hazaértünk, nem is értettük, hogy repülhetett így el ez a hét, de rengeteg csodálatos helyen jártunk és már most alig várjuk, hogy mikor jövünk vissza! 


Szabóné Mihályi Dóri - Projektvezető


További híreink
Az – filmkritika
szeptember 12.
2 perces olvasmány

Aki fél a bohócoktól, az azért nézze meg, aki pedig nem, azt ezután a film után garantáltan ki fogja rázni a hideg, ha lát egyet.
Passzív státusszal diákmunkát? Igen!
szeptember 25.
2 perces olvasmány

Gyakran elvárás a frissen végzett diákoktól a többéves munkatapasztalat már pályakezdőként is. Neked miért éri meg dolgozni?
Szívmelengető receptek a Meló-Depótól! :)
november 15.
3 perces olvasmány

recept,süti,Meló-Depó
Mobil Depó
Értesülj az elsők között az új munkákról, kövesd a
Mobil-Depót a Facebookon is!
A weboldal sütiket használ
A weboldal használatához cookie-k töltődnek le Weboldalunk cookie-kat használ. Ha ezen az oldalon jár, az azt jelenti, hogy fogadta a cookie-kat, és az élmény részesévé kíván válni. Reméljük, nincs ellenvetése.
Olvassa el a cookie-kkal kapcsolatos szabályzatunkat!