Születtem Szegeden ’98-ban, az ezredforduló előtt. Csodás gyermekkorom tele volt jókedvvel és népszerűséggel. A napfény beragyogta fiatalságom, s a diákok, akik folyton körbevettek, egyszerűen felejthetetlenné tették az ott töltött éveim. Imádtam azt a települést. De többet akart ifjúi szívem. Meghódítottam hát a nagyvárost és az egész országot. Tapasztalatra vágytam, és újdonságra.
Hiába terjeszkedtem, a múltam mégis csak kísértett. Ahogy a kor fejlődött körülöttem, én meg csak öregedtem. Elégedetlen voltam magammal. Mindenütt egy apró ránc, s a fiatalkori szépség máris elhalványul. Már az ajkaim sem voltak teltek, felszedtem jó pár kilót, és a botox hiányáról ne is beszéljünk! Nem tetszett a stílusom, s hiába kerestem önmagam, csak bolyongtam. Kénytelen voltam elfogadni: megöregedtem. Nem volt más választásom, szakemberhez kellett fordulnom. Nem tétováztam egy percet sem.
Elmentem hát egy plasztikai sebészhez és teljes átalakítást kértem. Profikra bíztam magam: plasztikai műtétek sora, stylist, szépségszalon, önismereti tréning és konditerem.
Nagy munka volt, tele fájdalommal, de minden perce megérte! Újra kirobbanó formában vagyok, és jól érzem magam. Végre nem kell többet rejtegetnem az igazolványfotókat és a profilképemet is lecseréltem. Kiforrt a saját egyéniségem, s magabiztosan, újult külsővel hódítok, az utóbbi időben rengeteg bókot kapok. A mai ez volt: „Te más vagy, mint a többiek!”.
