Mi leszel, ha nagy leszel? Hova szeretnél
felvételizni? Mi az öt éves terved? Mik a terveid a jövőre? Gyerekkorunktól
kezdve folyamatosan kapunk ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, de a választ
talán nem olyan egyszerű felnőttként meghatározni, mint amikor gyermeki hittel
meg sem kérdőjeleztük, hogy lehet-e belőlünk űrhajós, nindzsa, királylány vagy
színész. Sokszor még saját magunk számára is nehéz azonosítani a terveinket,
vagy nem is merünk tervezni és álmodni attól félve, hogy nem válik valóra.
Szerencsére erre is vannak megoldási lehetőségek, de legalábbis olyan tippek,
amikkel javíthatjuk a helyzetet.
Mi köze az önreflexiónak a célkitűzésekhez?
Nagyon is sok; egészen a kezdetektől a kitűzött célok eléréséig. Nézzük
először, hogy mi a kapcsolat!
Az önreflexió alapvetően szükséges ahhoz,
hogy tisztában legyünk saját magunkkal, a személyiségünkkel, az érzéseinkkel,
gondolatainkkal, viselkedésünkkel, és ezeknek a kiváltó okaival. Hosszú, és
bizonyos szempontból soha véget nem érő út az önismeret, hiszen, ha meg is
ismerjük magunkat egy adott korszakunkban, az életkorral és élethelyzettel sok
minden változik. Emellett tudatosan is dolgozhatunk magunkon, ami optimális
esetben szintén változásokat idéz elő. Önreflexió például az, amikor
konfliktusba kerülünk egy barátunkkal, a helyzet valamilyen irányba
eszkalálódik, és erre utólag visszatekintünk. Nem csak egyszerűen felidézzük az
emlékezetünkben, hogy mi történt, hanem azt is próbáljuk megfejteni, hogy
miért. Miért reagáltam úgy a másik viselkedésére, szavaira, ahogy? Hogy
oldottuk meg a helyzetet? Vajon mi az oka, hogy ezeket az érzelmeket váltotta
ki belőlem a helyzet? Ezeknek a kérdéseknek a feltérképezése segíthet formálni
azt is, hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé, mit látunk álomként.
Például, egy iskolai rajz órán lehetőségünk
van különböző festési technikákat kipróbálni. Lesz olyan, aki már próbálta
ezeket, és tudja, hogy melyiket szereti, így azt fogja választani, és sikerül
is olyan ábrázolást készítenie, amit elképzelt előzetesen. Más diákok még nem
próbálták korábban ezeket a technikákat, viszont itt lehetőséget kapnak rá,
többet is kipróbálnak, és végül le tudják vonni a következtetéseket, hogy
melyik passzolt hozzájuk a legjobban, melyiket élvezték, és melyik okozott
nehézségeket. Valakinek akár még az is lehet az álma ettől az élménytől, hogy
festőnek áll. Azért van erre lehetőségük, mert kipróbálták a lehetőségeket és
megfigyelték, hogy mi működött nekik, mi passzol hozzájuk. Valahogy így működik
ez a mindennapi életünkre való reflexióval és tervek kitalálásával is.
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy azért
fontos az önreflexió a célok kitűzésében, mert, ha tisztában vagyunk magunkkal,
akkor átlátjuk azt is, hogy miben tudunk sikeresek lenni, illetve hogyan tudunk
oda hatékonyan eljutni. Például két személynek az a célja, hogy egy adott idő
alatt lefusson egy kilométert. Az egyikük megfigyeli, hogy gyorsan tud futni,
viszont nem képest ezt hosszú távon fenntartani. A másik arra jön rá, hogy
képes lassan és kitartóan sokat futni, de a kitűzött cél sebesség alatt teljesít.
Ezek alapján az első futónak a kitartás, míg a másodiknak a sebesség növelés a
mód arra, hogy elérjék a célt. Négy fontos elemét különböztethetjük meg az
önreflexió alapú célkitűzéseknek.
Értékrend
Ide tartoznak azok az azzal kapcsolatos
hitek, elképzelések, eszmék, hogy mi
fontos az életben. Gyerek, tini és fiatal felnőtt korban ezek sokat változnak,
hiszen a felnövéssel együtt különböző hatások, élmények érnek minket, amik
nagyban formálják, hogy milyennek látjuk a világot, és ezek alapján mit érzünk
fontosnak. Az értékrendünkkel azért fontos tisztában lenni, mert erre alapozzuk
a céljainkat. Például, ha valaki az álltaok jogainak védelmében hisz, akkor valószínűleg
nem érdemes azt a célt maga elé kitűzni, hogy állatokon teszteljen
gyógyszereket a munkája fő elemeként. Ellenben az egy jobban passzoló cél
lehet, hogy egy menedékhelyen dolgozzon a jövőben. Általában könnyen
felismerjük, hogy melyik célok illenek az értékrendünkhöz, de természetesen az
is előfordulhat, hogy a tervezés során belső konfliktusba kerülünk magunkkal,
és újra meg kell vizsgálnunk a terveket az értékrendünk szempontjából.
Cél
Már sokat beszéltünk a célokról. Ebben a
kontextusban a cél alatt a fő eredményekre gondolunk, amit el akarunk érni. Ez
elsősorban hosszabb távra vonatkozik.
Szándék/objektív/célkitűzés
A célhoz nagyon hasonló, viszont ebben az
esetben a szándék alatt a cél eléréséhez szükséges mérhető intézkedéseket
határozzuk meg. Például a cél az, hogy olvassunk többet az idei évben, mint
tavaly, amikor egész évben három könyvnek értünk a végére. Ehhez kapcsolódóan a
szándék vagy objektív az lenne, hogy havonta egy könyvet olvassunk el, hiszen
ez egészen konkrét, és havonta tudjuk mérni, hogy hogyan haladunk a nagyobb cél
elérése felé.
Reflektív szokás
Pont azt jelenti, amit sejtet; rendszeres
önreflexiót. Ez azért fontos, mert így tudjuk ellenőrizni, hogy a célok és
célkitűzések még mindig passzolnak-e az értékrendünkhöz, megvalósíthatók-e,
vagy valamit módosítani kell rajtuk, hogyan érint minket mindez, és egyáltalán
haladunk-e velünk.
Nézzük meg azt is, hogy hogyan
kapcsolhatjuk össze ezt a négy elemet a siker eléréséhez! Azt már tisztáztuk,
hogy az értékrendre kell építeni a célokat. Ha ezt nem tesszük, konfliktusba
kerülünk magunkkal, ami hosszú távon nehezíti a cél elérését, hiszen nincs
kedvünk ezzel foglalkozni, ezzel párhuzamosan pedig a hangulatunkat, mentális
egészségünket is képes rontani, hiszen érezzük a nyomást, hogy elérjünk egy
olyan célt, amiben nem is hiszünk.
Azért is fontos az önreflexió már a cél
kitűzése előtt, mert az értékrendünkön túl más szempontokból is gondolkodhatunk
magunkon. Itt gondolhatjuk át, hogy milyen érdekeink, szükségleteink,
törekvéseink, jövőképünk van, és ezekhez milyen célok relevánsak. Ha az ideális
jövőképünk egy vidéki kertes házban élni és kertészkedni, akkor nem lenne
praktikus cél egy városi lakás megvásárlása és otthonná formálása. Az
erőforrásainkat, képességeinket, készségeinket, lehetőségeinket is
vizsgálhatjuk. Lehet, hogy például az értékrendünkkel még teljesen összeférne,
hogy tolmácskét dolgozunk valamilyen nemzetközi szervnél, viszont nagyon
nehezen tanulunk nyelveket, de a számok világában sokkal jobban eligazodunk.
Ezek alapján előnyösebb lenne, ha egy számokra épülő szakmát keresnénk inkább,
nem pedig, hiszen könnyebb elérni az olyan célokat, amikhez a meglévő
adottságainkat fejlesztjük és aknázzuk ki, nem pedig olyanokkal küszködünk,
amik nehezünkre esnek.
A célt azért fontos megfogalmazni, mert így
tudjuk beazonosítani, hogy mi felé, minek az érdekében dolgozunk. Ez az
oktatással töltött évek alatt viszonylag egyszerű, hiszen meg van határozva
számunkra a nagy cél, az érettségi megszerzése, ehhez pedig a kisebb
célkitűzéseket is megállapítják nekünk; a dolgozatokat kell sikeresen megírni.
Ehhez képest felnőve sokkal több lehetőség közül választhatunk, szinte
bármilyen irányba elindulhatunk a terveinkkel. Lehet az a tervünk, hogy
megtanuljunk búvárkodni és lemerüljünk a Nagy Korallzátonyhoz, de az is lehet,
hogy házat vásároljunk a szülővárosunkban, vagy éppen egy tévés
tehetségkutatóban fedezzenek fel. A lehetőségek határtalannak tűnnek, viszont,
ha nem határozunk meg lealább néhány tervet, akkor csak sodródunk anélkül, hogy
bármilyen konkrétum felé haladnánk.
Persze annak is van haszna és élvezhető is,
ha nem tervezzük meg az életünk minden területét, hanem hagyjuk, hogy a
környezetünk, a minket érő benyomások befolyásoljanak, és ennek megfelelően
hozzunk döntéseket, vagy változtassuk meg a korábbiakat. Ezt viszont
legtöbbünknek nehéz egy egész életen keresztül folytatni, illetve így kisebb az
esélye, hogy konkrét célokat elérünk.
A nagy célokat azért praktikus felbontani
kisebb célkitűzésekbe, a szándékot megállapítani, mert ez lépésről lépésre
képes minket elvezetni a célhoz. Lehet egy nagy tervünk, amit sok évre előre
leszögezünk, például, hogy 35 éves korunkra építsünk fel egy stabil karriert.
Viszont ez nagyon tág, megfoghatatlan és egyáltalán nagy, ami nehezíti azt,
hogy ennek nekikezdjünk. Egyrészt önreflexión keresztül azonosítanunk kell
magunknak, hogy mit jelent számunkra a stabil karrier. Ugyanannál a cégnél
dolgozunk már legalább öt éve? Egy konkrét fizetés mennyiséggel jár? Egy
bizonyos pozíciót töltünk be a vállalati hierarchián belül? Megtaláltuk azt a
szakmát és szakterületet, amiben el tudunk képzelni negyven évnyi karriert?
Bármelyik lehet egy jogos válasz, ezeknek akár a keveréke is igaz lehet a saját
esetünkre. Ennek a beazonosítása segít, hogy efelé tudjunk dolgozni. Ezt a
munkát pedig tovább könnyíti, ha lebontjuk lépésekre. Például az első lépcső
egy szakmai gyakorlat, a következő egy előléptetés vagy éppen egy munkahely
váltás, hogy jobban feltérképezzük a területet. Ezt követhetik további
tanfolyamok, amiket elvégzünk a vállalaton belül, hogy jogosultak legyünk egy
magasabb bér kategóriára, és hasonlók. Mindez segít, hogy kitaláljuk, hogy mit
csináljunk és hogyan jussunk el a végcélhoz.
A reflexivitásra pedig mindvégig szükség
van, ugyanis ezzel kérjük magunkat számon. Az életünk sok területén vannak
feletteseink, vagy olyanok, akiknek valamilyen okból feladata, hogy
ellenőrizzék, hogy mi haladunk-e a sajátjainkkal, viszont sok esetben, főként a
személyes céloknál ez nincs jelen. Emiatt kell magunkat számon kérnünk. A
korábbi könyves példa alapján például egyszerűen a hónap végéhez érünk, és az
utolsó napot kinyitjuk a listát, ahova az elolvasott könyveket rögzítjük. Fel
tudjuk ide írni a havi olvasmányunkat vagy még nem értünk a végére? Egy gyors
becsekkolás ez magunkkal, de máris látjuk, hogy haladunk-e a kis célkitűzéseken
keresztül a nagyobb cél felé.
Ha igazán komolyan vesszük az önreflexiót,
nem csak a konkrét megfogható előrelépésre koncentrálunk, hanem az érzelmekhez
hasonlóan itt is vizsgáljuk az okokat és körülményeket. Miért nem sikerült
elolvasnom a havi könyvet? Unalmasnak találtam? Túl hosszút választottam? Sokat
kellett olvasnom a munkához, és mire a végére értem a kötelező köröknek,
hobbiból már nem volt kedvem olvasni? Majdnem befejeztem, csak egy fejezet volt
hátra? Ezeket ismerve el tudjuk dönteni, hogy működnek-e a lépések a tervhez,
haladunk vagy sem, és szükséges-e valamilyen módosítása a tervnek, vagy minden
sínen van.
Szerencsére a gyakorlat valóban mesterré
tesz, így, ha rendszeresen tűzünk ki magunk elé célokat, és rendszeresen
reflektálunk magunkra, akkor egyre jobbak leszünk benne, és könnyebben fog
menni. Az önreflexió egészen automatikussá tud válni, ami segít abban, hogy folyamatosan
tisztában legyünk magunkkal és ne sodródjunk kognitív disszonanciába. Amikor
tudatosan, magunkat ismerve tűzzük ki a nagy célokat, lebontjuk lépésekre, és
rendszeresen becsekkolunk magunkkal a haladást illetően, akkor elérhetjük az
álmainkat is!
források: www.acap.edu.au,
www.linkedin.com, www.reflection.ed.ac.uk
képek forrása: www.unsplash.com, www.pexels.com
