Akár suliban, akár a munkahelyeden vagy, szinte biztos, hogy
már találkoztál a FOMO kifejezéssel. Ha mégsem, akkor röviden a Fear Of Missing
Out azt az érzést írja le, amikor attól félsz, hogy lemaradsz valamiről. Emiatt
pörgeted kényszeresen a közösségi oldalakat, vagy mondasz igent egy péntek esti
bulira akkor is, amikor valójában inkább otthon maradnál.
A FOMO azonban nemcsak a programokról szól. Ide tartozik az
is, amikor csak azért mész el egy találkozóra, vagy csatlakozol egy
beszélgetéshez, mert úgy érzed, ha kimaradsz, akkor le fogsz maradni másokhoz
képest. Legyen szó egy új trendről, egy friss pletykáról vagy egy belsős
poénról – sokszor úgy érezzük, ezeket kár lenne kihagyni.
A FOMO „ellenpárjaként” jelent meg a JOMO, vagyis a Joy of
Missing Out. Ez a szemlélet már nem a lemaradástól való félelemre épít, hanem
arra a felismerésre, hogy nem kell mindig mindenhol ott lennünk. A JOMO azt
mutatja meg, mennyi előnye van annak, ha néha tudatosan kimaradunk dolgokból,
és megengedjük magunknak, hogy ne legyünk állandóan naprakészek.
Ez a hozzáállás a valódi elégedettségről szól, arról, hogy
jól érezzük magunkat ott, ahol éppen vagyunk – fejben és fizikailag is –, és
abban, amit éppen csinálunk. Legyen az egy nyugodt este otthon, egy egyedül
eltöltött délután vagy egyszerűen csak offline idő.
Ahogy minden jelenségnek, úgy a FOMO-nak és a JOMO-nak is
megvannak az előnyei és hátrányai. Hogy mikor melyik segít, és mikor érdemes
inkább hátralépni egy kicsit, az már egyéni döntés kérdése. Egy viszont biztos:
ha tudatosan állsz hozzájuk, mindkettőből profitálhatsz.
Ezért jó a FOMO
Elsőre könnyű azt gondolni, hogy a FOMO egyértelműen negatív
dolog, pedig nem mindig az. Vannak helyzetek ugyanis, amikor kifejezetten
hasznos lehet, ha egy kicsit félünk attól, hogy kimaradunk valamiből.
Ez az érzés sokszor pont arra sarkall minket, hogy olyan
eseményeken és programokon is részt vegyünk, amelyekhez éppen nincs kedvünk, pedig
hosszú távon mégis sokat adhatnak. Ilyen lehet például egy karriernap, egy
nyílt nap, egy szakmai előadás, vagy akár egy jó buli, ami lezárja a kemény
hetet. Bár elsőre nyűgnek tűnhetnek, ezek az alkalmak gyakran később hozzák meg
a hasznukat.
A FOMO emellett képes kilökni a komfortzónádból is. A
kimaradástól való félelem miatt sokszor olyan dolgokat is bevállalsz, amelyeket
egyébként nem mernél, vagy amikről azt gondolnád, hogy „nem neked valók”. Ez
pedig nemcsak cselekvésre motivál, hanem fejlődésre is.
Legyen szó munkahelyi feladatokról vagy egyetemi
kötelezettségekről, mindenkivel előfordul, hogy nincs kedve belekezdeni
valamibe, vagy inkább kihagyna egy-egy órát. Ha viszont azt érzed, hogy a
kihagyással egy fontos lehetőségről maradnál le, és mégis megcsinálod, az
hosszú távon a személyes fejlődésedet és a karrieredet is előre viheti.
A FOMO akár egyfajta iránytűként is működhet, hiszen megmutatja,
mire vágysz igazán, és mi az, ami tényleg fontos számodra. Emellett segíthet
abban is, hogy gyorsabban hozz döntéseket, és időben lépj, így elkerülhető a
végtelen túlgondolás, amit valljuk be, időnként mindannyian hajlamosak vagyunk
megélni.
Mikor nem jó?
Bár a FOMO-nak lehetnek előnyei, fontos látni, hogy nem
mindig működik a javunkra. Nem véletlen tehát, hogy sokan inkább negatív
jelenségként tekintenek rá.
Sok esetben már önmagában az a gondolat, hogy kimaradunk
valamiből, folyamatos szorongást okozhat. Ilyenkor nem az adott helyzet a
probléma, hanem az érzés, hogy „mások biztos előrébb tartanak”, mint mi. Ezt
pedig csak tovább erősíti az állandó összehasonlítgatás, főleg a közösségi
médiában.
A FOMO hatására gyakran úgy érezzük, hogy le vagyunk maradva
másokhoz képest, még akkor is, ha ez a valóságban nem igaz. Ez az érzés könnyen
önbizalomhiányhoz vezethet, és hosszú távon kimerítővé válhat.
Emellett a FOMO sokszor kényszeres döntéseket is szül. Emiatt
ugyanis olyan programokra, feladatokra vagy helyzetekbe is belemegyünk, amelyek
valójában nem visznek közelebb a céljainkhoz, sőt, néha még hátráltatnak is.
Ilyenkor nem a valódi érdeklődésünk irányít, hanem pusztán az, hogy ne
maradjunk ki valamiből.
Éppen ezért fontos felismerni, mikor motivál a FOMO, és
mikor válik inkább teherré. A tehát tudatosság ebben a helyzetben
kulcsfontosságú.
Hogyan lehet egészséges FOMO-t kialakítani?
Az egészséges egyensúlyhoz első lépésként fontos
különválasztani azt, ami inspirál, attól, ami csak stresszt okoz. Mielőtt igent
mondanál egy programra vagy eseményre, érdemes egy pillanatra megállni, és
végiggondolni, mit is érzel valójában.
Tedd fel magadnak a kérdést: Csak azért mennék el, mert
tényleg érdekel, vagy csak azért, mert mások is ott lesznek? Úgy érzem, adna
valamit ez az élmény, vagy inkább csak az időmet vesztegetném vele?
Ha inkább a kényszer, a megfelelési vágy vagy a fáradtság
dominál, akkor teljesen rendben van, ha kimaradsz. Viszont ha azt érzed, hogy a
félelmed ellenére is izgalmas lehetőség előtt állsz, és valamilyen formában
profitálnál belőle – legyen szó tapasztalatról, kapcsolatépítésről vagy
egyszerűen egy jó élményről –, akkor érdemes belevágni. Ilyenkor ne hagyd, hogy
a bizonytalanság visszatartson egy nyílt naptól, szakmai eseménytől vagy akár
egy péntek esti bulitól.
A FOMO akkor működik jól, ha a döntéseidet nem mások miatt,
hanem magadért hozod meg. Gondold végig, hogy az adott tevékenység mennyire
illeszkedik a céljaidhoz és ahhoz az élethez, amit elképzelsz magadnak. Ha úgy
érzed, hogy csak mások kedvéért csinálnád, miközben számodra nem ad semmit,
akkor nyugodtan mondj nemet.
Ha viszont látod benne a lehetőséget – még akkor is, ha
elsőre kilépésnek tűnik a komfortzónádból –, akkor adj neki esélyt.
Most, hogy a FOMO oldalát már tisztáztuk, nézzük meg
közelebbről a JOMO-t, és azt is, mikor a kimaradás jelenti a legjobb döntést.
A JOMO jó, mert…
Mentális nyugalmat ad
Az az érzés, hogy nem kell mindig mindenhol ott lenned,
jelentősen csökkenti a megfelelési kényszert és a szorongást. Nem érzed többé
úgy, hogy folyamatosan másokhoz kell mérned magad, és eltűnnek az olyan
gondolatok is, mint a „pedig ő is ott lesz”. A JOMO egyfajta belső stabilitást
ad, aminek köszönhetően már nem érzed azt, hogy le vagy maradva.
Mélyebb fókuszt teremt
Mivel nem próbálsz egyszerre minden lehetőségre lecsapni,
sokkal könnyebben tudsz koncentrálni arra, ami valóban számít. Legyen szó
egyetemi feladatokról vagy munkahelyi teendőkről, kevesebb lesz a döntési
fáradtság, és gyakrabban kerülhetsz flow állapotba, amikor teljesen belemerülsz
egyetlen dologba, és az idő szinte észrevétlenül telik.
Visszaadja az idő feletti kontrollt
A JOMO-val eltűnik a folyamatos „nem fér bele” érzés. Nem
mások irányítják a naptáradat, hanem te döntöd el, mire szánsz időt. Így több
figyelem jut mind a magánéletedre, mind a karrieredre, miközben csökkennek azok
a helyzetek is, amikor a kapkodás veszi át az irányítást.
Erősíti az önazonosságot és az önbizalmat
Amikor örömmel tudsz kimaradni, az azt jelzi, hogy tisztában
vagy azzal, mit szeretnél és mikor. Nem mások elvárásai mentén hozod meg a
döntéseidet, hanem a saját igényeid szerint. Ez növeli az önbizalmadat, és
segít abban, hogy igazán magadra hangolódj.
Teret ad a pihenésnek és a regenerálódásnak
Az egyedüllét nem magányt, hanem feltöltődést jelent. A JOMO
segít jobb döntéseket hozni, hiszen nem kényszerből mondasz igent, hanem azért,
mert valóban szeretnél részt venni valamiben. Így nem félsz nemet mondani sem,
és ritkábban bánod meg a döntéseidet. Rájössz arra is, hogy nem minden
lehetőség szól neked, és ez teljesen rendben van.
Fontos azonban tisztázni, hogy a JOMO nem egyenlő az
elzárkózással vagy a passzivitással. Sokkal inkább egy tudatos szűrőként
működik, amely segít különválasztani azt, amire valóban szükséged van, attól,
amit csak a lemaradástól való félelem tart életben.
Helyzetek, amikor sokkal jobb kimaradni
Az egyetemi és munkahelyi közegben rengeteg olyan szituáció
adódik, amikor könnyű azt érezni, hogy muszáj ott lenned, muszáj igent mondanod
– különben lemaradsz egy lehetőségről. A FOMO ilyenkor erősen dolgozik bennünk.
A valóság viszont az, hogy sok esetben épp a kimaradás a tudatosabb, hosszabb
távon kifizetődőbb döntés. Nézzük meg részletesebben azokat a helyzeteket,
amikor a JOMO szemlélet igazán jól jöhet.
1. Extra kurzusok túlzásba vitele
Különösen az elsőéves hallgatók érezhetik úgy, hogy a
kötelező tanterv nem elég, és minden elérhető kurzust fel kell venniük.
Ilyenkor gyakran a lemaradástól való félelem irányít, nem pedig a valódi
érdeklődés vagy a kapacitás. A túl sok kurzus azonban könnyen szétforgácsolja a
figyelmet, és egyik sem kapja meg a kellő energiát. Sokkal kifizetődőbb
kevesebb tárgyra fókuszálni, de azokat valóban jól teljesíteni, ami a
tanulmányi eredményekben, a mentális állapotban és hosszú távon is jobban
megtérül.
2. Bulizás zh-k vagy vizsgák előtt
Egy jó buli mindig csábító, főleg egy fárasztó hét után.
Vannak azonban időszakok, amikor a kimaradás nem lemondás, hanem tudatos
döntés. Ha másnap zh-t írsz, prezentációt tartasz, vagy épp a vizsgaidőszak
közepén vagy, a pihenés és a felkészülés sokkal nagyobb értéket képvisel. A
tanulmányi előrehaladás és a sikeres teljesítés hosszabb távon többet ad, mint
egy rövid távú élmény.
3. Programok, amelyek nem visznek közelebb a céljaidhoz
Nem minden esemény jelent valódi lehetőséget. Előfordul,
hogy egy program nem fejleszt releváns készségeket, nem illeszkedik a
szakodhoz, vagy az önéletrajzodban sem ad valódi, megkülönböztető értéket. Ha
egy ilyen eseményen való részvétel mögött inkább a FOMO áll, mint a tudatos
fejlődési szándék, akkor az időd és energiád könnyen kicsúszik a kezeid közül.
Ilyenkor a kimaradás nem passzivitás, hanem stratégiai döntés, amely segít
megőrizni a fókuszodat.
4. „Mindenkinek kötelező” gyakornoki pozíciók
Sok hallgató érzi úgy, hogy bizonyos gyakornoki helyeket
presztízsből vagy elvárásból muszáj elvállalni. Ezek azonban nem mindig
kínálnak valódi tanulást, és gyakran aránytalan terheléssel járnak. Bár rövid
távon jól mutathatnak az önéletrajzban, hosszabb távon kiégéshez és
motivációvesztéshez vezethetnek. A kimaradás ilyenkor lehetőséget ad arra, hogy
később egy olyan gyakornoki helyet válassz, amely valóban illeszkedik a
céljaidhoz.
5. Folyamatos közösségi események, valódi kapcsolódás nélkül
Az egyetemi és szakmai közegben gyakran egymást érik a
meet-upok, szakmai estek és informális programok. Bár elsőre mind hasznosnak
tűnhet, idővel könnyen kimerítő rutinná válhatnak, ha nem vezetnek mélyebb
beszélgetésekhez vagy valódi kapcsolatokhoz. A kimaradás segít abban, hogy az
energiádat olyan találkozásokra tartogasd, amelyek tényleg értéket adnak.
6. Minden projektre igent mondani a munkahelyen
A lelkes, motivált munkavállalók gyakran esnek abba a
csapdába, hogy minden feladatra igent mondanak, mert bizonyítani szeretnének.
Ez rövid távon pozitív benyomást kelthet, hosszú távon viszont
túlterheltséghez, kapkodáshoz és a munka minőségének romlásához vezethet. A
kimaradás itt azt jelenti, hogy tudatosan vállalsz kevesebbet, de azt magas
színvonalon, miközben természetesen a kötelező feladatokat elvégzed.
7. Meetingek, ahol nincs valódi szereped
Sok munkahelyen alapértelmezett, hogy minden érintett jelen
van minden megbeszélésen, még akkor is, ha nincs aktív szerepe. Ezek a
meetingek rengeteg fókuszidőt emésztenek fel, miközben kevés hozzáadott értéket
teremtenek. A kimaradás ilyenkor a hatékony munkavégzést szolgálja, természetesen
előzetes egyeztetéssel és átlátható kommunikációval.
8. Munkaidőn túli, kimondatlanul kötelező jelenlét
Az esti programok, informális összejövetelek vagy a
rendszeres túlórák gyakran láthatatlan elvárásként jelennek meg. Ha ezek
tartósan a pihenés rovására mennek, könnyen kiégéshez vezethetnek. A kimaradás
ebben az esetben nem elköteleződés hiánya, hanem az egészséges határok
meghúzása és a hosszú távú teljesítőképesség megőrzése.
9. Egészségtelen versengés és állandó összehasonlítás
Olyan környezetekben, ahol folyamatos a rivalizálás és a
méricskélés, a fejlődés helyett gyakran szorongás alakul ki. A kimaradás ebből
a dinamikából mentális védelmet nyújt, és lehetőséget ad arra, hogy a saját
tempódban, a saját céljaid mentén haladj előre.
10. Hype-alapú trendek és eszközök vak követése
A munka világában rendszeresen jelennek meg új módszerek,
platformok és eszközök, amelyeket „mindenki használ”. Ha ezek nem illeszkednek
a feladataidhoz, vagy nincs időd valóban elsajátítani őket, inkább zajt
teremtenek, mint értéket. A kimaradás ilyenkor a fókusz megőrzését és a valóban
hasznos tudás előtérbe helyezését szolgálja.
A FOMO és a JOMO nem egymás ellenségei, sokkal inkább
eszközök, amelyek segíthetnek eligazodni a lehetőségek között. Van, amikor
érdemes igent mondani és kilépni a komfortzónádból, és van, amikor a kimaradás
jelenti a tudatosabb döntést. A lényeg az egyensúly, hogy felismerd, mi
szolgálja valóban a fejlődésedet, és mi az, ami csak felesleges nyomást helyez
rád. Ha megtanulsz különbséget tenni a kettő között, nemcsak hatékonyabb
leszel, hanem nyugodtabb és magabiztosabb is, mind az egyetemen, a munkahelyen
és a hétköznapokban egyaránt.
Források: www.mindennapinlp.hu,
www.mindsetpszichologia.hu, www.pszicholive.hu
Képek forrása: www.pexels.com
