Halloween és Mindenszentek mára már az egész világon ismertté vált ünnepek. Bizonyos szempontból összekapcsolódnak, ugyanakkor vannak köztük különbségek is. Nézzük, mit érdemes tudni ezekről az ünnepekről.
Halloween éjszakáját sokan amerikai
ünnepnek tekintik, ám gyökerei sokkal korábbra nyúlnak vissza. Leginkább az
angolszász országokban népszerű, de mára már a világon minden felé elterjedt. A
Halloween a Mindenszentek előtti éjszaka, október 31. ünnepe, és kulturálisan a
Samhain ünnepére vezethető
vissza, ami a keltáknál az újév és a tél kezdetét jelentette. A kelta hit szerint az újév előestéjén, vagyis október 31-én,
a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak lelkei pedig ezen
az éjjelen vándoroltak a holtak birodalmába.
Ez a hagyomány később keveredett több
római ünneppel is. A kereszténység terjedésével ezek a régi hagyományok nem
merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által
tartott Mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe. A hívők számára október
utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat a holtak és az élők
világa között. Az ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon
kelnek útra és próbálnak meg visszatérni az élők világába. A hívek tűzgyújtással,
felvonulással ünnepeltek, valamint különféle jelmezekbe öltözve próbálták
megtéveszteni a szellemeket, hogy azok maradjanak távol otthonaiktól.
A Halloween egyik legfontosabb
jelképe a töklámpás - angolul Jack-o’-lantern – lett, amelynek története
szintén kelta eredetű. A monda szerint Jack egy részeges, de éles eszű naplopó
volt, akinek sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is. Halálakor a
mennyországba csínytevései és haszontalan élete miatt nem engedték be, ám a
pokolba sem találhatott otthonra – örök száműzetésre ítéltetett. Jack egy izzó
fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben
kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából -
ezt cserélték később az amerikaiak sütőtökre - kivájt mécsesbe zárta, és
a mai napig folytatja bolyongását a mennyország és a pokol kapuja között.
Amerikában Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik házról-házra kopogtatva az angol “Trick or treat!” - “Csokit vagy csalunk!” - kiáltással szólítják meg a lakókat. A kicsik és nagyok egyaránt változatos, többnyire túlvilági hangulatú jelmezekbe öltöznek és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal és honosították meg az Egyesült Államok területén.
November 1-je a nyugati keresztény
világban Mindenszentek napja; latin elnevezése Festum Omnium
Sanctorum. Mindenszentek napján eredetileg azokra a szentekre
emlékeztek, akiknek nem volt külön emléknapjuk. Később a katolikus egyházban a valaha
élt üdvözült emberek ünnepnapjává vált. A protestáns hagyományok szerint
ilyenkor minden halottra emlékezünk, hasonlóan a november 2-ára eső halottak
napjához, ami nem egyházi ünnep.
Az ünnep részben kelta eredetű: a Mindenszentek
is összekapcsolódott az ősi kelta pogány ünneppel, a Samhainnal. A keresztény
közösségek már a 7. századtól ünnepelték az elhunyt szenteket: eredetileg nem
ősszel, hanem tavasszal. Nyugaton 609-ben tűnt föl először ez az ünnep, mikor
május 13-án a Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk tiszteletére
felavatták a Pantheont. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet
november 1-jén először Angliában és Írországban kezdtek el ünnepelni a 700-as
években. Majd IV. Gergely pápa volt az, aki a Mindenszentek ünnepét november
1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette.
Általános szokás, hogy Mindenszentek
napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát
gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A
néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen
maradjanak lakhelyükben. Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt
elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a
halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.
Magyarország egyes vidékein
harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Szeged
környékén például „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot
ajándékoztak a rászorulóknak. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az
éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és
minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Erre az
időszakra munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a
földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.
Így tehát
Halloweenkor öltözzünk jelmezbe és riasszuk el a visszavágyó kóborgó lelkeket
egy jó hangulatú összejövetelen. November 1-jén, Mindenszentekkor, pedig álljunk
meg egy pillanatra, tegyük félre a mindennapos pörgést, és emlékezzünk meg a
gyertya fényénél szeretteinkről, akik már nem lehetnek velünk.
