Mesélj egy kicsit magadról, jelenleg mit tanulsz, és mik a feladataid a munkahelyeden?
A nevem Varga Dorotea Panna, 20 éves vagyok, és a Budapesti
Gazdasági Egyetemen tanulok közösségszervezést. Most fejeztem be az első
évemet, és ha minden jól megy, kulturális rendezvényszervező leszek egyszer.
Az OTP Contact Centerén, azon belül a kereskedői-és most már
a Simple ügyfélszolgálatánál dolgozom, mint tanácsadó. A feladataim köré
tartozik az ügyfelekkel való kommunikáció, segítségnyújtás az elsajátított
kompetenciáimon belül, e-mailek írása, továbbítása, problémák megfejtése, stb…
Mi az, amit szeretsz a munkádban?
Igazából minden nap lehet találkozni valami újjal, így nem
válik túlzottan monotonná sem ez a feladatkör. De, ami számomra ennél is
fontosabb, hogy nagyon rugalmas munkahelyen dolgozhatom, illetve hosszútávú
munkalehetőséget kínálnak, ami szintén nagyon kényelmes egy egyetemista
szempontjából.
Ezek mellett nagyon összetartó, kedves és segítőkész a társaság is.
Hogyan oldod meg, hogy beleférjen a munka a szabadidődbe a tanulás mellett?
Az én szakomon szerencsére nem kell ötből öt napot bejárni,
így azokon a napokon, amikor nincsenek óráim, a „szabadidőmet” a munkahelyemen
tölthetem. Hétvégén nem dolgozok, így akkor a tanulásra is tudok időt
fordítani.
Hogyan érzed, formált rajtad ez a munka, értek olyan tapasztalatok, amiket tudsz kamatoztatni a jövőben?
A kommunikációs készségem hatalmasat fejlődött az elmúlt fél
évben a munkának köszönhetően. Azelőtt az idegenekkel való beszélgetés volt,
hogy problémát okozott, de most már teljesen rutinszerűen tudok megszólalni
emberek előtt, illetve a problémamegoldó képességem is jelentősen fejlődött.
Megosztanál velünk valamilyen szórakoztató történetet, ami a munkahelyeden történt?
Számomra elég vicces volt az első hívásvizsga, ahol végül is
kiderült, hogy maradhatunk-e a cégnél, vagy sem. Nagyon izgultam eleinte,
hiszen nagy volt a tét, és a vizsga közben nem éreztem úgy, hogy jól
teljesítettem. Így amikor vége volt, ránéztem a supervisoromra, és már
elkezdtem összepakolni a cuccaimat, mert „nekem úgysem sikerült”. Ő
megkérdezte, hogy hova pakolok, mert sikeres volt a hívásvizsgám. Ezután jót
nevettünk, és már következő nap mehettem is dolgozni.
Mit tanácsolsz egy olyan embernek, aki most keres diákmunkát?
Talán azt tudnám tanácsolni, hogy nem szabad megijedni az
olyan dolgoktól, amiket elsőre nem tartunk kényelmesnek, vagy úgy érezzük, hogy
nem vagyunk jók bennük. Néha muszáj kilépnünk a komfortzónánkból, hogy
kiderüljön, igazából nincs is mitől tartanunk. Minden munkahelyre úgy kell
gondolni, mint tapasztalatszerzésre, amit egyszer talán hasznosítani tudunk
majd.
Mi a véleményed a Meló-Depóról és a project vezetődről?
Eddigi tapasztalataim szerint nem tudnék rosszat mondani
egyikről sem. Nagyon barátságosak voltak már az elejétől fogva, bármire
válaszolnak, mindent meg lehet velük beszélni, igazán kedves csapat. A
beosztásokat mindig időben, egyértelműen állítják össze. A kommunikáció sem
szakad meg soha, mindenről értesítenek bennünket. Örülök, hogy rátaláltam a
Meló-Depóra!
