A „main character energy” hozzáállás

Van egy pillanat, amit szinte mindenki ismer. Sétálsz az utcán, a füledben szól egy zene, a világ kicsit lelassul, és hirtelen úgy érzed, mintha egy film főszereplője lennél. Nem történik semmi rendkívüli, de mégis jelentőségteljesnek tűnik az adott perc. Ez az érzés az, amit az internet ma main character energy-nek (magyarra fordítva főszereplő energia vagy főhős mentalitás) nevez. Egy hozzáállás, egy mentális keret, egy narratíva, amely azt üzeni, a te életed nem mellékszál, hanem a történet középpontja. Az elmúlt években ez a fogalom a fiatalok önkifejezésének egyik legfontosabb hívószava lett. Nem csupán trend vagy TikTok hashtag, hanem válasz egy olyan világra, ami gyakran túl zajos, túl gyors és túl sok elvárást támaszt. A main character energy egyszerre ígér önbizalmat, autonómiát és érzelmi mélységet, ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet arról, hogy hol húzódik az egészséges önazonosság határa.

Mit jelent valójában a „main character energy”?

Alapja az a gondolat, hogy nem passzív elszenvedője vagy az életednek, nem is elsuhanó háttérszereplő a világban, hanem aktív alakítója vagy a saját sorsodnak. Ez nem arról szól, hogy minden figyelem rád irányuljon, hanem arról, hogy belsőleg te legyél a fókuszpont. Te hozod a döntéseket, te tanulsz a hibáidból, és te értelmezed a saját tapasztalataidat. Ez a szemlélet szembe megy azzal az érzéssel, ami sok fiatalban él, hogy sodródnak az eseményekkel, külső elvárásoknak próbálnak megfelelni és gyakran mások történeteihez igazítják a sajátjukat. A main character energy ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy mit akarsz te valójában. Nem a trendek, a környezeted, az algoritmus behatásai mire motiválnak, hanem te, mint önálló entitás mit akarsz. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyenlő az önzéssel. Az egészséges MCE nem azt jelenti, hogy mások jelentéktelenek, hanem azt, hogy a saját belső hangod nem halkul el mások kedvéért. Ez a különbség az önérvényesítés és az önközpontúság között.
Miért lett generációs élmény?

A mostani fiatal generációk már olyan korszakban nőttek fel, ahol a teljesítmény, a láthatóság és az összehasonlítás állandó. Míg korábban az ember azokkal hasonlította össze magát, akiket személyesen ismert, legyen szó rokonokról, barátokról, osztálytársakról, szomszédokról vagy munkatársakról, mára ennek a keretei nagyon kitolódtak. A közösségi médián olyan emberek tartalmait hozza a felhasználó elé az algoritmus, akit élőben sosem látott, nem ismerik egymást, viszont így digitálisan rengeteg mindent megoszthatnak és megtudhatnak egymásról. A közösségi média egyszerre inspirál és frusztrál. Miközben motiváló történeteket látunk, folyamatosan azt is érezhetjük, hogy lemaradunk. Még ha nem is egy személyben, de a sok profil között könnyen találunk olyat aki pont okosabb, szebb, olvasottabb, kulturáltabb, tanultabb nálunk, többet utazik, érdekesebbeket eszik, rendszeresebben sportol, drágább ruhákat vesz és a sort még nagyon hosszan lehetne folytatni.

Ebben a közegben a main character energy egyfajta önvédelmi mechanizmusként is funkcionál. Ez a hozzáállás segít újrakeretezni a hétköznapokat. Ha a saját történeted főhőseként tekintesz magadra, akkor egy kudarc nem végállomás, hanem fordulópont. Egy rossz döntés nem személyes bukás, hanem karakterfejlődés. Ha a kedvenc filmedre vagy sorozatodra gondolsz, ott is azt látod, hogy a hibák, félre sikerült próbálkozások, esetlenségek mind vezetnek valahova. A valóságban általában nem olyan drámaian és gyorsan, mint a képernyőn, de itt is mindennek hatása van a tovább haladásban, nem véglegesen megállítja és megakadályozza azt. A mindennapi szokásokra pedig lehet egy romantikus szemüvegen keresztül úgy tekinteni, mint a montázsokra a filmekben. Legyen szó fizikai vagy mentális karakterfejlődésről egy filmben vagy sorozatban, gyakran montázsok ábrázolják ezt, ahol a főszereplő rendszeresen edz, próbál újakat főzni, divatos ruhákat vesz fel, utazik, vagy éppen azt gyakorolja, amiben fejlődni akar. Ez a látásmód segít értelmet adni az élményeknek és csökkenteni a tehetetlenség érzését, hiszen ezek magukban csak apró lépéseknek, időtöltésnek tűnnek, de valójában egy nagyobb képben, egy filmben ezek lennének az építőelemek, amik előbbre viszik a főszereplőt.
Hogyan néz ki a main character energy a gyakorlatban?

A mindennapokban ez a főhős mentalitás sok apró döntésben jelenik meg. Például abban, hogy nem mész el automatikusan egy programra csak azért, mert „illene”, hanem mérlegeled, hogy jó hatással lenne-e rád a részvétel. Megnyilvánulhat ez abban is, hogy elkezdesz olyan dolgokat csinálni egyedül, amikről korábban azt gondoltad, hogy csak társaságban érnek valamint. Lehet ilyen egyedül moziba vagy étterembe menni, utazni, új hobbikat kipróbálni vagy a városban sétálni, felfedezni. Egy főszereplőnek nem kell attól tartania, hogy mit gondolnak mások, ha egyedül csinál valamit vagy újdonsággal próbálkozik, amiben nem jó rögtön az első alkalommal.

Ez a hozzáállás gyakran együtt jár azzal is, hogy az ember jobban figyel a belső narratívájára. Nem mindegy, hogyan beszélsz magadról magadnak. Ha folyton azt ismételgeted, hogy „én ilyen vagyok, nekem ez úgysem megy”, akkor a saját történetedben is egy passzív szereplő maradsz, aki nem is próbálja meg. A main character energy ezzel szemben azt sugallja, lehetnek akadályok, de van fejlődési ív, van karakterfejlődés az életben ahogy egy jó történetben is szokott lenni. Így aztán ez motivál, hogy kipróbálj új dolgokat, merj nem tökéletesen is teljesíteni és aztán addig próbálkozni, amíg nem sikerül, amíg jó nem leszel az adott dologban.

Bár a filmekben, sorozatokban mindig van egy-egy nagy gesztus, látványos pillanat, a főhős hozzáállás főleg nem ezekben bontakozik ki. Sokkal inkább beszélhetünk apró, tudatos döntések sorozatáról. Abban nyilvánul meg, hogy az ember elkezd figyelni arra, hogy mi tölti fel és mi meríti ki. Abban, hogy nem magyarázkodik folyamatosan a határai miatt.  Abban, hogy mer egyedül lenni és bármit csinálni, megtenni anélkül, hogy az egyedüllétet kudarcként élné meg. Ez gyakran együtt jár azzal is, hogy romantizálja az ember a hétköznapokat. Nem azért, mert minden pillanat tökéletes lenne vagy azért töri magát, hogy az legyen, hanem mert értéket tud találni az egyszerű dolgokban. Egy reggeli kávé, egy séta, egy naplóbejegyzés mint a történet részeivé válhatnak. Ez egyfajta belső lázadás is lehet a közösségi média állandó „tökéletes” képével szemben. Rengeteg olyan videó van, ahol a tökéletesen tiszta konyhában készíti valaki az esztétikus csészébe a drága kávégéppel a reggeli italát, amit aztán a napsütötte teraszon is meg valami tökéletes kilátást csodálva. Nyilván előfordulnak ilyen pillanatok is az életben, de sokkal jobban lehet élvezni a mindennapokat, ha a kicsit rendetlen lakásban valaki éppen csak megfőzi és az elviteles pohárba tölti a kávéját, hogy munkába menet valamikor elfogyassza, de nem mások élete után vágyakozva, hanem a sajátját értékesnek látva teszi mindezt.
Mik a main character energy pozitív hatásai?

Az egyik legfontosabb előny az önbizalom erősödése. Ha főszereplőként tekintesz magadra, kevésbé érzed úgy, hogy folyamatosan igazodnod kell másokhoz. Ez nem elszigetel, hanem stabilabb alapot ad a kapcsolódáshoz. Ha a saját értékrendedet és a viselkedésedet mindig másokéhoz igazítod, akkor magadat elveszted a folyamatban. Az egy dolog, hogy a minket körülvevő emberek formálják a szemléletünket, viszont az már egy másik, amikor magunktól nem tudunk véleményt megfogalmazni, hanem arra van szükségünk, hogy valaki más mondja meg, hogy mit gondolunk egy adott helyzetről. Minden filmben és sorozatban a főszereplőnek vannak saját tervei, céljai és egy értékrendszer, amiben mozog ezeket a célokat elérendő. Így az útja során olyan barátokkal találkozik, akik szintén osztják a nézeteit kérdésekben, míg másokban megkérdőjelezik. Ilyen kapcsolatokat lehet kiépíteni akkor is, ha valaki odafigyel magára és a saját rendszerét alakítja ki.

Mentális szempontból a mai character energy segíthet abban, hogy ne bagatelizáld el az érzéseidet. A saját történetedben az érzelmeid relevánsak. Ez különösen fontos egy olyan korban, amikor sok fiatal küzd szorongással, kiégéssel és identitáskereséssel. Ezek gyakran abból erednek, hogy másokhoz akar hasonlítani az ember és igyekszik beilleszkedni, ezért próbál úgy viselkedni, úgy reagálni helyzetekre, mint azt mások teszik vagy mások elvárják. Elsőre nehéz lehet, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb és könnyebb, ha az ember nem próbálja meg elnyomni az érzéseit attól tartva, hogy mások negatívan ítélnék meg miattuk, hanem önazonos és megadja magának a teret és figyelmet, hogy beazonosítsa az érzéseit és azok okait.

Ezzel a hozzáállással gyakran a kreativitás is felszabadul. Sokan kezdenek el írni, fotózni, videózni vagy egyszerűen csak dokumentálni a gondolataikat. Nem feltétlenül a nyilvánosságnak, hanem azért, mert a történetmesélés segít megérteni önmagunkat. Az öncélú kreativitásnak pedig stresszoldó és nyugtató hatása is van, így színezés, festés, rajzolás nem a megosztás miatt, hanem a művészet öröméért szintén hozzájárul a stresszoldáshoz. Ezek a pillanatok lehetőséget adnak a lelassulásra és arra, hogy az ember eltávolodjon a közösségi médiától és a digitális világtól egy időre és helyette valami más érdeklődésbe fektesse az idejét, amit szintén romantikus, filmbeli pillanatnak élhet meg.
Mi történik, ha túl messzire megy a main character energy?

A probléma ott kezdődik, amikor az ember elveszíti az önreflexiót. Ha valaki kizárólag a saját narratíváját látja, és másokat csupán háttérként, mellékszereplőként kezel benne az már nem önazonosság, hanem torz önközpontúság. Ez gyakran empátiahiányhoz vezet. Ez leginkább abban manifesztálódik, hogy az ember csak a saját gondolataira, programjaira, életeseményeire koncentrál és másokat nem vesz komolyan. Például magáról és arról, hogy vele mi történt órákon keresztül tud beszélni, de visszakérdezni, a másik iránt őszintén érdeklődni már elfelejt. A „velem történik minden fontos” gondolkodásmód elszigetelhet és hosszú távon kiüresítheti a kapcsolatokat. Senki sem akar magának olyan barátokat, akiket igazából nem érdekel, akik nem foglalkoznak a nehézségeivel és nem tudnak az örömében osztozni, mert a saját nehézségeik és örömeik mindig prioritást élveznek és nagyobbként vannak feltüntetve.

Egy másik gyakori csapda a folyamatos performansz, amikor az élet nem megélt tapasztalat, hanem tartalomgyártási alapanyag. Nem azért megy az ember egy buliba, hogy jól érezze magát és táncoljon, hanem azért, hogy elkészüljenek a közösségi médiára a megfelelő képek arról, hogy ő bulizni jár és milyen stílusosan öltözött fel ehhez. Vagy nem azért látogat meg egy kiállítást, koncertet, várost, mert érdekesnek találja és el akar merülni az élményben, hanem csak videókat készít arról, hogy mennyi mindent csinál. Ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, hiszen kiég abban az ember, hogy semmit sem tud igazán átérezni, átélni, mert folyamatosan csak tartalomgyártási szempontokból tekint a világra és a saját életére.
Honnan jön az inspiráció?

Nem véletlenül kötődik ez a látásmód a filmes világhoz. Számos olyan film és sorozat van, amik egy hétköznapi embert állítanak a középpontba bemutatva azt, hogy az ő lelki világa is lehet epikus. A Lady Bird például bemutatja az identitás és az önkeresés folyamatát. A sorozatok közül egymással esztétikai szempontból erősen szemben áll az Eufória és az Emily Párizsban, viszont mindkettő megmutatja ezt a hozzáállást. Az Eufória váltogat a főbb szereplők között, hogy éppen ki a narrátor, ami segít belátni és felismerni, hogy mindenki mással és mással küzd, egy adott helyzetben lehet, hogy megfigyelő, míg mások cselekednek. Az Emily Párizsban ugyan a címszereplőre koncentrál, de a párizsi életen keresztül romantizálja az élete apró pillanatait és tesz egészen apró döntéseket is hatalmas következményűvé.

Hogyan lehet egészségesen megélni a főhős hozzáállást?

Az egészséges main character energy kulcsa az egyensúly. Tudatosítani azt, hogy te vagy az életed főszereplője, de nem az egyetlen szereplő. Mások története nem vesz el a tiédből, hanem gazdagítja azt. Érdemes időről időre megkérdezni magadtól, hogy ez a hozzáállás közelebb visz önmagadhoz vagy eltávolít inkább másoktól. Ha az előbbi, akkor jó úton jársz az egészséges megvalósításhoz, viszont, ha az utóbbi, akkor érdemes finomhangolni a narratívát. Ez nem egy végcél, hanem egy eszköz. Segíthet abban, hogy komolyabban vedd magad, a döntéseidet, az érzéseidet. Lehet inspiráció és motiváció, hogy a hétköznapi pillanatokat más színben, érdekesebbnek lásd anélkül, hogy folyamatosan a tökéletességre törekednél, hiszen a legjobb történetek nem a tökéletességről szólnak, hanem a fejlődésről, a hibákról, a kapcsolódásról. Ez bátorságot adhat ahhoz, hogy kipróbálj dolgokat anélkül, hogy tudnád, hogyan fogod pontosan csinálni vagy biztosan siker vár a végén és közben az apró pillanatokat is romantizálod. A te életed, a te történeted.

források: www.wmn.hu, www.telex.hu, www.pszichoforyou.hu, www.theguardian.com, www.vice.com, www.psychologytoday.com

képek forrása: www.pexels.com, www.unsplash.com,