Az első diákmunka általában egyszerre
izgalmas és kicsit ijesztő. Addig az ember legfeljebb az egyetemi beadandók,
vizsgák és csoportmunkák világában szerez tapasztalatot, aztán hirtelen
megjelenik egy munkahely, ahol időre kell érkezni, feladatokat kapunk, főnökünk
és kollégáink vannak, és nem feltétlenül az a legjobb stratégia, hogy az utolsó
pillanatban kezdünk el foglalkozni mindennel. A diákmunka persze elsősorban
lehetőség arra, hogy pénzt keressünk az egyetem mellett, de ennél sokkal többet
is adhat. Megtaníthat arra, hogyan működik egy munkahely, hogyan kommunikáljunk
különböző emberekkel, hogyan osszuk be az időnket, és milyen érzés, amikor egy
feladatért már nem egy tanárnak, hanem egy munkáltatónak vagy egy csapatnak
tartozunk felelősséggel. A munkatapasztalat ráadásul később a pályakezdésnél is
érték lehet, hiszen a korábbi munkatapasztalat még akkor is pozitívum lehet, ha
az nem közvetlenül kapcsolódik a megpályázott pozícióhoz. Az első munka azonban
könnyen tartogathat kellemetlen helyzeteket is. Nem azért, mert minden
pályakezdőnek hibáznia kell, hanem azért, mert egyszerűen nincs még rutinunk
abban, hogyan kell munkahelyi környezetben működni. A jó hír az, hogy a legtöbb
tipikus hiba megelőzhető. Mutatjuk az öt leggyakoribbat.
1. hiba: úgy állsz hozzá, hogy „ez csak egy
diákmunka”
Talán ez az egyik legkönnyebben elkövethető
hiba. Ha valaki egy kávézóban, üzletben, raktárban, rendezvényen vagy irodában
vállal munkát az egyetem mellett, könnyű azt gondolni, hogy ez nem számít
igazán. Nem ez lesz a szakmai karrierünk, nem itt fogunk nyugdíjba menni, és
különben is csak heti néhány napot dolgozunk. Éppen emiatt viszont sokan
kevésbé veszik komolyan az első munkájukat. Késnek, az utolsó pillanatban
mondják le a műszakot, nem szólnak, ha problémájuk van, vagy úgy érzik, hogy
egy egyszerűbb feladatot nem kell különösebben lelkiismeretesen elvégezni. Ez
rövid távon talán nem tűnik komoly problémának, hosszabb távon viszont könnyen
rossz hírnevet eredményezhet. Ha rendszeresen veled és az általad elvégzett
feladatokkal van probléma, akkor a munkatársaid is ennek megfelelően fognak
kezelni, ami nem segíti a beilleszkedést. Az első munkahelyen nemcsak a konkrét
feladatot tanuljuk meg, hanem azt is, hogyan működünk munkavállalóként. Ha
valaki megtapasztalja, hogy a pontosság, a megbízhatóság és a kommunikáció
fontos, azt a következő munkahelyén már magával viszi. A korábbi
munkatapasztalat értéke nem egyedül a konkrét munkakörben rejlik, hanem az is sokat
számít, hogy a jelentkező már ismeri a munkahelyi elvárásokat és az íratlan
szabályokat. Azért sem érdemes rossz munkahelyi hírnevet kialakítanod magadról,
mert később szakmai állásokra jelentkezve könnyen előfordulhat, hogy a cég
ahova jelentkezel referenciákat kér tőled. Ilyenkor a korábbi, diákmunkás
felettesed pozitív véleménye sokat javít, míg a negatív tapasztalatai sokat
rontanak a felvételi esélyeiden.
Ez nem azt jelenti, hogy az első
diákmunkádnak életed legfontosabb projektjeként kell kezelned. Nem kell
túlkomplikálni. Egyszerűen csak érdemes úgy gondolni rá, mint egy
gyakorlópályára. Ha ma megtanulod, hogyan kell időben érkezni, normálisan
kommunikálni a vezetőddel, segítséget kérni és felelősséget vállalni egy
feladatért, holnap már sokkal kevésbé lesz új a helyzet. Ráadásul sosem
tudhatod, hogy egy későbbi állásinterjún pontosan melyik tapasztalatod lesz
érdekes. Egy ügyfélszolgálatos diákmunka például megtaníthat kommunikálni, egy
rendezvényen végzett munka szervezési rutint adhat, egy raktári pozíció pedig a
pontosságot és a rendszerben gondolkodást fejlesztheti. Ezek nem feltétlenül
jelennek meg látványosan egy állás címében, de később nagyon is használható
készségekké válhatnak. A „csak diákmunka” helyett tehát érdemes úgy gondolkodni
rá, hogy ez az első munkahelyi tapasztalatom.
2. hiba: nem kérdezel, mert félsz attól,
hogy butának tűnsz
Az első napokban valószínűleg rengeteg
olyan dologgal találkozol, amit még nem ismersz. Új programok, rövidítések,
belső folyamatok, kollégák nevei, feladatok és szabályok zúdulhatnak rád.
Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy jobb csendben maradni, nehogy kiderüljön,
hogy valamit nem értesz. Pedig az egyik legrosszabb stratégia az, ha úgy
teszel, mintha mindent tudnál. Egy pályakezdőtől vagy első diákmunkástól senki
sem várhatja el, hogy az első napon pontosan ismerje a vállalat összes
folyamatát. A tanulási szakasz természetes része a munkának. Sokkal
problémásabb, ha valaki nem mer kérdezni, majd egy félreértett instrukció
alapján rosszul végez el egy feladatot.
A kérdezésnél persze nem mindegy, hogyan
csinálod. Nem kell minden apróságnál azonnal valakihez rohanni. Érdemes először
megpróbálni önállóan értelmezni a feladatot, megnézni, van-e hozzá útmutató,
korábbi példa vagy belső dokumentáció. Ha viszont továbbra sem egyértelmű,
kérdezz! A jó kérdés ráadásul nem feltétlenül azt jelenti, hogy „Nem tudom, mit
kell csinálnom”. Sokkal hasznosabb például azt mondani: „Jól értem, hogy
először ezt a három adatot kell ellenőriznem, és utána küldjem tovább?” Ebből a
másik fél is látja, hogy gondolkodtál a feladaton, csak szeretnéd ellenőrizni,
hogy jó irányba indultál-e. Az első munkahelyeden azt is érdemes megtanulnod,
hogy a bizonytalanságot nem kell elrejteni. A munkatársak számára általában
sokkal könnyebb segíteni annak, aki időben szól, mint annak, aki órákig
dolgozik rossz irányba, majd csak a határidő előtt derül ki, hogy teljesen mást
csinált. A kérdezés tehát nem a hozzá nem értés jele. Megfelelően használva
éppen a felelősségteljes hozzáállás része. Ráadásul mindenki volt már korábban
új a cégnél, tudják, hogy milyen az, amikor az ember még csak ismerkedik a
rendszerekkel és feladatokkal. A legfontosabb, hogy időben kérdezz, és igyekezz
megjegyezni, ha összetettebb, magadnak le is írni az iránymutatást. Egyszer-kétszer
rákérdezni ugyanarra segíti a megértést, viszont, ha rendszeresen ugyanarról a
munkafolyamatról kérdezel vissza, az olyan benyomást kelthet a munkatársakban,
mintha nem figyelnél a válaszra és nem vennéd komolyan a felelősséged.
3. hiba: túlvállalod magad, aztán a suli és
a munka egyszerre borul rád
A diákmunka egyik legnagyobb előnye a
rugalmasság, de ez egyben az egyik legnagyobb veszélye is. Mivel általában az
egyetem vagy iskola mellett dolgozol, könnyű azt mondani, hogy „ezt a plusz
műszakot még elvállalom”, „ezt a hetet még kibírom”, vagy „majd tanulok
hétvégén”. Aztán jön egy ZH, egy beadandó, egy prezentáció, két egymást követő
munkanap és egy olyan hét, amikor már azt sem tudod, melyik nap van.
Az időbeosztás az első munkában nem csupán
szervezési kérdés. Meg kell tanulnod felmérni a saját kapacitásodat. Ha tudod,
hogy egy vizsgaidőszakban kevesebb időd lesz, érdemes ezt előre jelezni. Egy
korrekt munkahely számára általában sokkal jobb, ha előre tudja, mikor vagy
elérhető, mint ha az utolsó pillanatban kell megoldást keresnie. Amikor
próbálod kiválasztani a számodra megfelelő diákmunkát, pont ezért fontos
szempont a vállalható óraszám, a munkavégzés helye és a tanulmányokkal való
összeegyeztethetőség. Ezeket figyelembe véve tudsz egy hosszú távon is
fenntartható munka-tanulás egyensúlyt kialakítani.
Az is fontos, hogy ne akarj rögtön
bizonyítani azzal, hogy mindenre igent mondasz. Az első hetekben természetes,
hogy szeretnél jó benyomást kelteni, de a megbízhatóság nem azt jelenti, hogy
bármikor rendelkezésre állsz. Sokkal inkább azt, hogy amit elvállalsz, azt
teljesíted. Ha például heti két napot tudsz stabilan vállalni az egyetem
mellett, akkor ez sok esetben többet ér, mint amikor három hétig heti négy
napot dolgozol, majd teljesen kimerülsz, és utána hirtelen semmire nincs időd. Az
első diákmunka egyik fontos leckéje éppen az lehet, hogy a saját idődnek is van
értéke. A munka mellett szükséged van alvásra, tanulásra, barátokra, családra
és szabadidőre is. A jó munkarend nem az, amelyik minden szabad órádat kitölti,
hanem az, amelyik mellett hosszabb távon is működőképes maradsz. Pont az a jó a
diákmunkában a teljes állásokkal szemben, hogy itt még befolyásolhatod és
eldöntheted, hogy mennyit tudsz és akarsz dolgozni.
4. hiba: nem figyelsz arra, hogyan
kommunikálsz a kollégákkal
A munkahelyi kommunikáció elsőre
egyszerűnek tűnik. Beszélünk az emberekkel, válaszolunk az üzenetekre,
elküldjük az e-mailek-et, és kész. A valóságban viszont gyorsan kiderül, hogy az
egyetemi kommunikáció és a munkahelyi kommunikáció nem teljesen ugyanaz. Nem
mindegy, hogy egy üzenetet mikor küldesz el, hogyan fogalmazol, mennyire vagy
tömör, és mikor várható tőled válasz. Ugyanígy fontos az is, hogy hogyan
jelzed, ha valami nem sikerült. Az egyik leggyakoribb kezdő hiba például az,
amikor valaki egy problémával napokig nem szól. Lehet, hogy attól fél, hogy
kellemetlen lesz bevallani, vagy azt gondolja, majd valahogy megoldja. Viszont
amikor egy feladat határideje közeledik, a probléma már sokkal nagyobb lesz,
mint amekkora eredetileg volt. Sokkal jobb azt mondani: „Ezzel elakadtam, ezt
és ezt próbáltam, de itt nem jutottam tovább. Meg tudnád mutatni, hogyan
érdemes folytatni?” Ebben benne van a felelősségvállalás és az önálló
próbálkozás is.
A kollégákkal való kapcsolatnál pedig ne
felejtsd el, hogy nem kell az első héten mindenkivel legjobb barátnak lenned!
Az udvariasság, a figyelem és a normális kommunikáció bőven elég kezdésnek.
Köszönj, mutatkozz be, figyelj arra, hogy ne szakítsd félbe a másikat, és
próbáld meg megjegyezni a közvetlen munkatársaid nevét! Érdemes korán tisztázni, hogy milyen
kommunikációs stílust és visszajelzési gyakoriságot vár el a vezető. Van, aki
azt szereti, ha naponta röviden jelzed, hol tartasz, más inkább önállóságot vár
el, és csak akkor szeretne hallani rólad, ha kérdés vagy probléma merül fel. Ezt
nem kell kitalálnod. Kérdezd meg!
Egy további nagyon fontos szabály, hogy az
első hetekben érdemes távol maradni a munkahelyi pletykáktól. Lehet, hogy
mindenki tud valamit valakiről, és lehet, hogy érdekes történetek keringenek.
Neked azonban egyelőre nem feladatod megfejteni a teljes vállalati intrikát.
Előbb ismerd meg az embereket a saját tapasztalataid alapján! Ne a pletykás,
megbízhatatlan új munkatárs címre hajts!
5. hiba: letelik a diákmunka, de nem tudod
elmondani, mit tanultál belőle
Ez az a hiba, ami hónapokkal később válhat
igazán bosszantóvá. Dolgoztál fél évig vagy akár tovább, rendszeresen bejártál,
elvégezted a feladataidat, kaptál fizetést, aztán amikor elkészíted az
önéletrajzodat, annyit tudsz írni a tapasztalatokhoz, hogy „diákmunka egy
cégnél”. Pedig ennél sokkal többet jelenthetett. Az első munkahelyeden már az
elejétől érdemes figyelni arra, milyen készségeket és tapasztalatokat szerzel.
Ha például ügyfelekkel kommunikálsz, megtanulod kezelni a nehezebb helyzeteket.
Ha Excelben dolgozol, fejlődhet az adatkezelési rutinod. Ha egy üzletben
dolgozol, megtanulhatod a készletkezelés, értékesítés és ügyfélkezelés
alapjait. Ha rendezvényeken dolgozol, szervezési és kommunikációs tapasztalatot
szerezhetsz. A lényeg, hogy később konkrétan is meg tudd fogalmazni, hogy mit
csináltál. A „recepciósként dolgoztam” például kevésbé informatív, mint az,
hogy „ügyfelek fogadása, telefonos és e-mail-es kapcsolattartás, időpontok
kezelése és adminisztratív feladatok ellátása”. Az utóbbi már megmutatja,
milyen készségeket használtál. Ez azért is fontos, mert a pályakezdőknek nincs
hosszú szakmai múltjuk, amiből válogathatnak. Egy korábbi diákmunka viszont
bizonyíthatja, hogy már megtapasztaltad a munkahelyi környezetet, tudsz
határidőre dolgozni, képes vagy együttműködni másokkal, és felelősséget
vállalsz a rád bízott feladatokért.
Nem kell úgy beállítani a diákmunka
tapasztalatát, mintha tíz év szakmai múlt lenne mögötted. A hitelesség sokkal
fontosabb. Ha például nem te vezettél egy projektet, ne írd azt, hogy
projektmenedzser voltál! Ha csak alapfokon használtál egy programot, ne
állítsd, hogy profi vagy benne! A pályakezdésnél éppen az őszinteség és a
tanulási hajlandóság lehet az egyik legfontosabb érték. Nem kell kész
szakembernek mutatnod magad. Azt kell megmutatnod, hogy már van némi
tapasztalatod, és képes vagy tovább fejlődni.
Az első munkahely nem vizsga, hanem
gyakorlópálya. Az első diákmunkát könnyű túlértékelni vagy éppen alábecsülni.
Van, aki úgy érzi, hogy már az első munkahelyén bizonyítania kell, hogy
tökéletesen alkalmas a szakmájára. Más pedig úgy áll hozzá, hogy ez csak egy
átmeneti munka, amit ki kell bírni a fizetésért. A valóság valahol a kettő
között van. Nem kell tökéletesnek lenned. Nem is lehetsz az, hiszen éppen azért
vagy ott, hogy tapasztalatot szerezz. Viszont érdemes komolyan venni azt, amit
csinálsz. Érkezz időben, vállald a felelősséget, kérdezz, ha valamit nem tudsz,
kommunikálj egyértelműen, és ne vállalj többet annál, mint amit az egyetem vagy
az élet mellett valóban elbírsz!
Közben figyeld azt is, hogy mit szeretsz és
mit nem! Lehet, hogy az első diákmunkád ráébreszt arra, hogy kifejezetten
szereted az emberekkel való munkát. De az is lehet, hogy pont az ellenkezője
történik, és kiderül, hogy inkább egy nyugodtabb, elemzőbb munkakörben tudnád
elképzelni magad. Ez sem kudarc. A pályakezdés egyik fontos része éppen a
próbálkozás. Nem kell az első diákmunkából rögtön megtalálnod az életed
hivatását. Elég, ha közben egyre többet tudsz meg arról, hogyan működsz
munkahelyi környezetben, milyen feladatok érdekelnek, miben vagy jó, és mik
azok a területek, amikhez inkább nincs kedved. Ha pedig néhány hónap múlva már
úgy tudsz beszélni az első munkádról, hogy nemcsak azt mondod el, hol
dolgoztál, hanem azt is, mit tanultál belőle, akkor máris többet nyertél, mint
egy fizetés. Az első diákmunka ugyanis nem feltétlenül a karriered kezdőpontja.
Inkább az első alkalom, amikor kipróbálod, milyen az a világ, amibe néhány év
múlva teljes állásban is belépsz. Minél tudatosabban figyelsz közben, annál
több használható tapasztalatot vihetsz magaddal a következő munkahelyedre.
Források: www.profession.hu,
www.hrportal.hu, www.minddiak.hu
Képek forrása: www.pexels.com, www.unsplash.com
