Mindenki
megszenvedett velük, hiszen magával a "kötelező" szóval már elég nagy problémája
van egy diáknak, hát, ha még olvasni is kell. Azonban mindenki életében meg maradt egy-egy (már ha elolvasta őket),
ami a kedvencévé vált, főleg, ha felnőtt fejjel újra elővette.
Ezúttal a Meló-Depó munkatársai
elárulják nektek, hogy nekik melyik volt a kedvenc kötelező olvasmányuk.
Vivi:
Exupery: A kisherceg
Azért, mert mindegy, hogy hányszor olvasod, annak tükrében, hogy milyen
életszakaszban vagy, mindig újat tud mondani. Személyes kedvencem lett a
történet azért, mert az általános iskolás osztályommal egy zenés színdarabot
készítettünk belőle és többször is előadtunk.
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Az első kötelező olvasmány (azt hiszem az egyetlen), amin sírtam. Nagyon nehezen kezdtem el olvasni, mert fiús téma, de aztán azt hiszem 1 nap alatt kivégeztem. Nemecsek jelleme könnyen megszeretteti magát a diákkal, és a végén pedig megtanít tisztelni a kisebbet, a csapatot, az összetartást, mindezt tök emészthető hosszban és nyelvezettel. Aki pedig nem szeret olvasni, az nézze meg a Vígh-ben, mert az is egy csoda! ;)
J. D. Salinger: Zabhegyező / Ilyenkor harap a banánhal
Ez már kicsit nehezebb téma, író… a
középiskolás magyar fakultációs olvasmányaim kedvence. Viszont a Zabhegyezőhöz
türelem és nyitottság, meg egy kis irodalomszeretet kell – így előtte inkább a banánhalat ajánlom, mert az egy rövid
novella egy komoly társadalmi problémáról: a háborúzásról és a PTSD-ről. Engem
azelőtt nem tudtak igazán megérinteni a háborús filmek, történetek, aztán
elolvastam ezt a novellát és úgy éreztem háborúzás helyett mindenkinek inkább
szeretnie kellene egymást…
Lilla:
Petőfi Sándor: János vitéz
Azért ez a kedvencem, mert gyerekként apukám sokat olvasta nekem esti meseként,
és amikor a suliban vettük, mint tananyag én már kívülről tudtam. Jó élményeim
kötődnek hozzá, szeretem a cselekményét, a szereplőket, a különböző világokat, melyek
megjelennek benne.
Aletta:
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk és Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője.
Mert ez a kettő
volt a legizgalmasabb számomra, bele tudtam magam élni a cselekménybe, vártam a
történet végét. Szeretettel gondolok vissza ezekre a könyvekre, és ajánlom
mindenkinek!
Zsani:
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
című művéről maradtak jó emlékeim, mert olvasás közben az ember teljesen
elrugaszkodhat a valóságtól. Szórakoztató kis színjáték.
Luca:
Jókai Mór: Az arany ember
Szerintem
nagyon érzékletesen írja le benne mind a tájat, mind a történéseket, valamint
hihetetlen érdekes a boldogság megjelenítése a könyvben. Elgondolkodtató, hogy
valakinek ez, valakinek az jelent örömöt, illetve ki mitől válik jó emberré
mások és a saját szemében.
Dóra:
William Golding: A Legyek ura
Egy
nagyon izgalmas és egyben hátborzongató történet, amely bemutatja, hogy egy új,
megszokott környezettől eltérő helyzetben hogyan alakul a főszereplők
személyisége.
Egy
csoport angol fiú egy repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan
szigetre kerül, távol a civilizációtól, ahol megpróbálnak értelmes rendet,
társadalmat kialakítani. Egy ideig vidám, kicsit ironikusan idilli játéknak
tűnik a helyzetük: a jól nevelt angol fiúk remekül megbirkóznak a
nehézségekkel, felfedezik a szigetet, hierarchiát, egyfajta mini társadalmat
alakítanak ki. A történet előrehaladtával egyre több konfliktus alakul ki a
szereplők között, és előjönnek az alantasabb ösztönök, a hatalomvágy,
kegyetlenség. Ha kíváncsi vagy a történet végkifejletére, érdemes elolvasni a
művet!
Kriszta:
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Ezt
második osztályos korunkban, nyáron kellett elolvasni. Pici gyermek lévén,
akkor még nem nagyon fogtam fel, hogy miről is szól igazán ez a regény. Idősebb
fejjel újraolvastam, és teljesen átértékelődtek bennem a dolgok, úgy érzem
ténylegesen "eljutott hozzám" Móra Ferenc üzenete. A szeretet, az
élet.
Ajánlom
mindenkinek, hogy ha teheti, akkor lapozza fel néhány, rég elfeledett kötelező
olvasmányát, mert mind csodás történetek, amelyekkel sajnos túl korán
találkoztunk.
Babett:
Madách Imre: Az ember tragédiája
Nagyon
egyszerű oka van, hogy miért ez volt e kedvenc kötelező olvasmányom. Először is
lenyűgözött az, hogy egy 1862-ben megjelent műnek, Madách Imre látásmódjának
még mindig mekkora aktualitása van.
A
másik oka, hogy ennyire szerettem ezt a művet, és tudtam kívülről minden színt,
hogy az érettségi esszéírásnál mindig fel tudtam használni, hiszen nem volt
olyan téma, amiről ne szólna egy kicsit Az
ember tragédiája.
Mindenkinek
azt ajánlom, hogyha nem is szerette próbálkozzon meg vele még egyszer, akár
csak színházban való megtekintés formájában. Képes változtatni az ember
látásmódján.
Ha a vizsgaidőszak végén marad egy kis időtök, mindenképp vegyétek elő a ti kedvenceteket, érdekes tapasztalat lesz újraolvasni! J
Kép források:librarius.hu; gyoriszalon.hu; varazsszavak.blog.hu; sarvarvar.hu;
diafilm.osaarchivum.org; collectorism.com; port.hu; filmkatalogus.hu; klinebooks.com
