Az ősz következő terítékre kerülő filmje nálam az Anyám! című pszichothriller volt. Nagyon vártam már, hiszen az egyik kedvencem a női főszereplő, az Oscar-díjas Jennifer Lawrence. A színésznő alakítása zseniális, minden kis lélegzetvételével, rezdülésével együtt lehet érezni. A férfi főszereplő a szintén Oscar-díjas Javier Bardem, az ő előadása sem hagy kivetni valót maga után: rejtélyes, hideg, félelmetes, mégis szenvedélyes férfit formál meg. A főbb szerepekben még Michelle Pfeiffer és Ed Harris örvendeztet meg minket játékával.
Kíváncsi voltam, hogy Jennifer Lawrence-nek sikerül-e ebben a műben is hiteles alakítást nyújtania. Leginkább azért, mert a film rendezője Darren Aronofsky, akinek a nevéhez olyan zseniális, ámde nyomasztó hangulatú filmek kötődnek, mint például a Rekviem egy álomért vagy a Fekete hattyú. Azt kell mondanom, hogy a színésznő eleget tett a várakozásomnak. De nem csak az enyémnek, hiszen a filmet szeptemberben a Velencei Filmfesztiválon mutatták be, és a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla.
Az első perctől érezhető, hogy maga a hely, ahol a film játszódik, illetve Lawrence és Bardem párosa valahogy szürreális, ennek ellenére mégis összekapcsolódnak. Az abszurd, nyomasztó hangulat végigkíséri a filmet, mindeközben a kíváncsiságot és a figyelmet folyamatosan fenntartja. Az elejétől kezdve érezzük, hogy valami nem stimmel, de csak a legvégén derül ki, hogy igazából mivel is állunk szemben. Miközben ezt a páratlan filmet nézzük, folyamatosan bennünk van a kérdés, hogy vajon a film a valóságot tárja-e elénk vagy az egész csak valamelyik szereplő elméjének játéka. Sokat tesz hozzá a történethez és a hangulathoz a briliáns hangtechnika és a vizuális effektek.
Ez nem egy ijesztgetős alkotás, bár van benne olyan rész, amitől meg lehet rémülni. Ez egy igazi pszichohorror, nyugtalanító és felkavaró élményt nyújt. Aki megnézi, még sokáig fog gondolkodni rajta. Nem könnyen emészthető, lesznek, akik imádni fogják, mások pedig utálni. Döntse el mindenki, hogy melyik tábort erősíti. Csak ajánlani tudom, mert egy igazán elgondolkodtató és brutálisan jó művészeti alkotás.
