Ahogy a mondás is tartja,
ők „mossák kezeiket”. Mármint teszik ezt zöld vagy rózsaszín szappannal azok a
nagyvállalatok, amelyek valótlan állításokkal próbálják növelni népszerűségüket
a vásárlóik körében. Ebben a cikkben elmagyarázzuk, hogy hogyan is csinálják,
mi az a zöldre- és rózsaszínre festés, és hogy hogyan ismerd fel.
A
vállalati szférában elengedhetetlen a jó hírnév és a márka presztízsének
kiépítése, menedzselése. Azonban nem mindegy, hogy ezt éppen milyen módon végzi
az adott cég. Természetesen a pozitív színekben való feltüntetés minden vállalkozás
egyik legfőbb célja, de olykor-olykor ebben igen tisztességtelen módon járnak
el. Ilyen az, amikor a siker érdekében igyekeznek olyan felkapott témák
hullámait meglovagolni mint a környezetvédelem vagy a LMBT+ jogok.
Greenwashing alatt tehát azt értjük, ha egy vállalat önmagáról, a
termékeiről, szolgáltatásairól vagy a gyártási folyamatáról azt állítja, hogy
fenntartható, mindezt pedig hamis, cáfolható, bizonyíthatatlan, vagy félrevezető
kijelentésekkel támasztja alá. Tökéletes példaként szolgálnak erre azok a
divatipari áruházláncok, amelyek azt hirdetik magukról, hogy környezetbarátok.
Csakhogy ez nagy részben megtévesztés, hiszen attól még nem válik egyik ilyen
cég sem környezetbaráttá, hogy piacra dob egy-két, valamilyen arányban újrahasznosított
anyagból készült kollekciót. Hiszen ettől függetlenül az összes többi ruhát
ugyanolyan fenntarthatatlan formában gyártja: új anyagokból, a környezetet megterhelve,
az ázsiai országokban a munkásokat embertelen körülmények között dolgoztatva. Vagy
elmondható ez a kocsmákban árusított repoharak jelenlegi dilemmájáról is. A
poharak visszaválthatók lennének, amiért cserébe tokenek kaphatók. Csakhogy
sokan elfelejtik visszaváltani, hazaviszik, összetörik az este folyamán, vagy
elhagyják a tokeneket. A legfőbb probléma pedig az, hogy nincs mögötte egy
egységes rendszer, ezért aki még meg is őrzi a tokenjét, ha nem törzsvendég
valahol, anélkül kb. semmire sem megy vele. Miképp általában csak azon a helyen
fogadják el, ahonnan az származik. Így ahelyett, hogy fenntarthatóbbá tenné az
italfogyasztást, a műanyagpoharak többnyire csak plusz szemetet termelnek. Közben
pedig eladják a vásárlóknak azt a jóleső érzést, hogy most tettek valamit a
bolygóért.
A
pinkwashing is hasonló elvek vagy inkább elvtelenségek mentén működik. Ebben az
esetben az állítás az, hogy a melegek jogaiért kiáll, velük szolidaritást
vállal az adott cég, vagy akár ország. Ugyanis a rózsaszínre festés terminusa
először Izrael kapcsán vetődött fel a 2010-es évek elején, amikor az országban
az LMBT+ közösségek mellett folytatott kampányt az állam. Az akkori kormányzat
ezt nem csupán turistacsalogató felhanggal tette, hanem azért is, hogy
palástolja a palesztin kisebbség ellen elkövetetett visszaéléseit. A
multinacionális vállalatokat sem kell félteni ezen a téren, rengeteg cég gyárt
szivárványos produktumokat puszta haszonszerzés céljából, a melegjogi szervezeteknek semmit sem adva. A
Pride-on is számtalan ilyen márka van kint imázsépítés céljából, szivárványos
zászlót lobogtatva, szintén hanyagolva az adományozás részét a dolognak.
Természetesen mindezek nem azt jelentik, hogy az összes természetvédelmet vagy melegjogi aktivizmust hirdető vállalat hazudik, és a pokol bugyraiba velük. Szerencsére vannak olyan márkák, melyek komolyan veszik ezeket a valójában fontos ügyeket, és nem csupán a profitszerzés céljából állnak be mögéjük. Azonban talán az elmondható, hogy sajnos az ilyen vállalkozások vannak kisebbségben. Ezért érdemes nagyon körültekintőnek lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit is vásárolunk meg. Sosem árt az adott brand mögé kukucskálni, és ezáltal tudatos fogyasztóvá érni.
Források:
https://corporatefinanceinstitute.com
https://en.wikipedia.org
https://www.thedailyvox.co.za
https://tudatosvasarlo.hu/
Képek
forrása: freepik.com, pexels.com
Írta: Csiló Alexandra
