Zúzmarából nyílnak a virágok az ablakokon, hamarosan
december hatodika, itt az ideje kitenni a kicsizmákat, vagy a zoknikat kellene
fellógatni a kandalló párkányra, vagy hogy is van ez? Nem csoda, ha belekavarodik az ember, ezért
most lerántjuk a leplet erről a jóságos és nagyszakállú bácsiról, és hogy ki
vagy kik állnak a mítosza mögött.
Először is öntsük tiszta vizet, esetünkben egy finom forrócsokit a pohárba: a mikulás és a télapó nem azonos egymással. Sőt, közös vonásaik ellenére a világszerte híres Santa Claus és a Joulupukki sem ugyanaz a személy.
A mikulás
Kezdjük a legrégebbi eredettörténettel, Szent Miklós
legendájával. Miklós Kr.u. 280 körül látta meg a napvilágot kis-ázsiai
Patarában, gazdag szülők sarjaként. Fiatalon megárvult és egy kolostorban
felnővén a papi hivatást választotta. Az ifjú Miklós egyik első jótetteként az
híresült el, hogy három erszénynyi aranypénzzel mentette meg három fiatal lány
ártatlanságát, akiket az apjuk áruba akart bocsátani kétségbeesésében. Miklós
az erszényeket három egymást követő éjjelen dobta be a lányok házának ablakán,
így apjuk tisztességesen kitudta őket házasítani. Innen ered a ma is élő
szokás, hogy a gyerekeket megajándékozza a mikulás. Miklós hosszú élete során
Myra városának püspökeként számos jó cselekedet és csodát vitt végbe, vagyonát
a szegények és az árvák megsegítésére fordította, ezért már életében szentként
tisztelték. Kr. u. 342. december
hatodikán halt meg, így a mai napig ekkor emlékezik meg róla a keresztény
kultúrkör. Magyarországon a Miklós-napi ajándékozás hagyománya az osztrákoktól
szivárgott át a 19. század végén, a mikulás szavunk pedig szláv eredetű.
A télapó
Maga a télapó kifejezés már a 19. század során is létezett,
azonban nem a ma használatos, mikulással azonosító értelmében. Ezzel a
jelentéssel csak az ’50-es évek kommunizmusában ruházták fel, a
vallástalanítási láz jegyében. Úgy, ahogy a karácsonyt fenyőünneppé
államosították a Rákosi diktatúra alatt, a mikulásból télapót faragtak. Hiszen
a mikulás, vagyis Szent Miklós addig püspökként ábrázolt, keresztény figura
volt. A télapó ezzel ellentétben a keresztény hitvilágtól eltávolított, az
orosz fagyapó mintájára a kommunizmus egyik jóságos alakjaként jelent meg. A
hagyománynak megfelelően az ajándékozás, vagyis a december hatodikai virradóra
az ablakba kitett csizmákban landoló ajándékok motívuma megmaradt. Valamint a
rossz gyerekeknek járó virgács és a krampusz sem veszett el a télapó mellől.
A Santa Claus
Köztudott, hogy az Egyesült Államokban a Santa Claus hozza
az ajándékot karácsonykor, ami merőben eltér a hazai mikulás fogalmától. Az
azonban talán kevéssé ismert, hogy honnan ered az amerikaiknak ez a karácsonyi
mondája. Nem másoktól, mint a holland telepesektől vették át szintén a 19.
század során ezt a hagyományt. A hollandok mikulása, név szerint Sinter Klaas,
a már emlegetett Szent Miklós rövidített holland névváltozata. A Santa Claus
karakter és a karácsonyi ajándékozás a kapitalizmus virágzásával lett egyre
népszerűbb és közismertebb. Az 1920-as évektől már megjelentek a new york-i
Macy’s üzletekben azok a mára már nagyon is ismerős mikulások, akiknél sorban
állhatnak a gyerekek, azért hogy az ölükbe ülve súgják meg, hogy mit is kérnek
tőlük ajándékba. A Santa Claus-nak, vagyis annak a mikulás figurának az alakja,
aki karácsonykor meglepit tesz a gyermekeknek a fa alá, rengeteg kultúrában
megvan a maga megfelelője, az angolszászon kívül sok európai országéban is.
A Juolupukki
Egy ezek közül a finnországi Lappföldön élő Juolupukki,
akire sokan úgy hivatkoznak, mint az igazi mikulásra, de vajon mi lehet ennek
az oka? Ennek a karakternek talán a legmeglepőbb a hagyománya az eddig
felsoroltak közül, ugyanis a régi, pogány sámánizmusból ered A Juolupukki finn
őse a Nuuttipukki, ami annyit tesz magyarul, hogy bakkecske apó. Ez a
kecskeszarvakat hordó bundát hordó alak annak idején alárcban házról-házra
járt, karácsonyi sört kért, és a gyerekeket ijesztgette. Nem éppen egy idilli
mikulás leírása jutna eszünkbe erről a termékenységi varázslás módszerről. A
Juolupukki, vagyis szabad fordatásban karácsony apó, a finneknél is csak 20.
század elején jött elő, és lépett a kecskeember helyébe. Az igazi, és élő
mikulás brandjét pedig amerikai hatásra építették fel az ’50-es években a
finnek. Miután Roosevelt elnök özvegye egy lappföldi kisvárosban, ottjárta után
hírverést csinált a helynek. Ekkor a finnek megragadták az alkalmat és a
turizmus érdekében megalkották a mikulásfalvát, rénszarvasokkal, mikulásnéval,
manókkal és természetesen a főszerepben magával a Juolupukkival, aki még ma is
várja Lappföld fővárosában, Rovaniemiben a szíves látogatókat.
Források: mkvm.hu;https://mkvm.hu; www.history.com; www.feol.hu
Képek forrása: pexels.com, pixabay.com
