Mondj pár szót egy kicsit magadról, mit tanulsz, milyen munkát végzel nálunk?
Vajdaságban születtem, 22 éves vagyok. Két éve jöttem
Szegedre, hogy az ETSZK védőnő szakon tanulhassak. A szabadidőmben szeretek
sportolni és a kiskutyámmal lenni. Nyáron kezdtem el kisegítőként dolgozni az
étteremben.
Hogyan tudod összehangolni a munkavégzésed a tanulmányaiddal, vizsgáiddal?
Sajnos néha elég nehéz összeegyeztetni a kettőt. Sok logika,
heti tervező és emlékeztető posztitok segítenek abban, hogy ne csússzak szét, és
mindenhol helyt tudjak állni.
Milyen érzés, hogy te lettél a hónap dolgozója?
Nagyon meglepődtem, de iszonyatosan hálás vagyok érte. Van,
hogy eszembe jut, hogy tehetnék többet, vállalhatnék gyakrabban műszakot, de ez
egy jó visszajelzés számomra, hogy azért látják az igyekezetemet.
Milyen területen szeretnél elhelyezkedni, ha már nem leszel diák? Miben segítették már elő ezt ezek a tapasztalatok, amiket az iskola melletti munkáid során végeztél?
Egyelőre az az elképzelésem, hogy egy szülészeti osztályon
szeretnék majd elhelyezkedni, de meglátjuk még addig mit hoz az élet. Az ilyen
jellegű diákmunkák mindig tanítanak valamit, például, hogy tudjunk csapatban
dolgozni, vagy hogy mikor azt hiszed, kihoztad magadból a maximumot, mindig van
benned még egy kicsivel több.
Történt már veled vicces dolog a munkahelyeden, vagy kiemelkedően példaértékű eset? Jól kijöttök a munkatársakkal?
Igazából minden munkanap egy kész kabaré, imádom a csapatot
és hálás vagyok ezért a munkáért, de talán, ha egy valamit ki kellene emelnem,
akkor azok a kajacsaták lennének.
Változtatott rajtad valamit a munka, esetleg tanultál újabb praktikát, fortélyokat?
Általában félénk vagyok új közösségekben, de ők azonnal
nyitottan álltak hozzám, amire én is fel tudtam bátorodni. Remélem ezt viszem
magammal tovább, a következő ilyen szituációkban is.
Mi a véleményed a Meló-Depóról és rólunk?
Nem tudom milyen a többi diákszövetkezet, így nincs
viszonyítási alapom, de azt tudom, hogy a Meló-Depónál eddig bármilyen
problémával fordultam, mindig kedvességet és segítő készséget kaptam, sosem
számonkérést. Csak pozitív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban.
És egy utolsó, mit tanácsolnál a jövő nemzedékének?
Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam, több minden is eszembe
jutott. Talán azt tanácsolnám, hogy segítsenek azoknak, akiknek szükségük van
rá és ők is merjenek segítséget kérni, ha úgy adódik. Nem kell, hogy mindig
egyedül legyünk a világban.
