A nap, amikor minden piros és rózsaszín,
szív vagy virágmintákkal díszített és a rózsák, csoki, de főleg a szerelem
körül forog. Természetesen ennek a napnak is hosszú évszázadokra nyúlik vissza
a története, és kialakulásának körülményei nem tisztázottak.
Feltehetően az ókori római pogány
hagyományból, a Lupercalia ünnepségből indult az azóta számos változáson
átesett nap. Ez a rendezvény elsősorban a termékenységről és áldozatok utáni
ünnepi étkezés körül forgott. Ezen kívül a február közepi ünnepség a tavasz
kezdetével is összekötötte a termékenységet, így az egyik szokás az volt, hogy
nőket lottó szerint párosítottak össze férfiakkal. Lévén, hogy ez a hagyomány a
keresztény kultúrkörön kívül esett, az ötödik század végén az éppen regnáló
pápa annak ünneplését betiltotta.
Ahogy ez szokásos a betiltott pogány
hagyomány helyett a pápa vezette egyház egy keresztény ünnepet alakított ki. Ez
lett Szent Valentin napja. Még ennek a szokásnak az eredetei sem tisztázottak,
hiszen az ötödik századi egyházi személyekről és szentek tetteiről készült
feljegyzések helyenként hiányosak vagy nem egyértelműek. Több Valentin nevű
mártír is ismert a keresztény történelemből, így bizonytalan, hogy melyikükről
is kapta a nevét az ünnep.
Az egyik Valentint 270-ben végezte ki II.
Klaudiusz császár. Kivégzése előtt összebarátkozott a császár lányával,
bizonyos beszámolók szerint vakságától is meggyógyította, és a neki írt
leveleket „a te Valentinodtól” aláírással fejezte be. Mások szerint terni
püspök volt Valentin, akiről elnevezték az ünnepet, bár ez a két szereplő akár
ugyanaz a személy is lehetett. Az utolsó népszerű legenda szerint pedig Szent
Valentin az uralkodó utasításai ellenére titokban összeadott párokat, hogy a
házasság által a férfiak mentesüljenek a katonáskodási kötelezettségük alól.
Ezen történet kapcsolja például össze ezt a jeles napot a szerelemmel.
A 14. században kezdték a szerelem
napjaként számon tartani február 14-ét. Az 1500-as években kezdtek el terjedni
a napra specifikus üdvözlőkártyák, amiből a 15. században a kereskedelmi
változatok is megjelentek. Az üdvözlő kártyák is a római korig nyúlnak vissza,
ugyanis ekkor a fiúk egy urnából húzták ki a sorsolás során a lányok kártyákra
írt neveit. Az Egyesült Államokban az
1800-as évek közepén kezdtek el terjedni a nyomtatott, kereskedelmi kártyák.
Ezeken motívumként a Rómából ismert Ámor (Cupid) jelent meg, hiszen őt a
szerelem isteneként tisztelte ez az ókori kultúrkör, így a hagyomány réeszeként
ezt a későbbiekben is használták. Emellett természetesen a szerelem helyének
tekintett szív motívum is rendkívül gyakori volt. A madarak azért kapcsolódnak
az ünnephez, mert ez a tavasz eleji, termékenységi időszakhoz kapcsolódik. Hagyományos
ajándékok az édességek és a virágok, kifejezetten a szerelem szimbólumának is
tekintett vörös rózsa.
Elsősorban az angolszász országokban
ünneplik széles körben a Valentin-napot, de napjainkra már az egész világon
elterjedt többé-kevésbé. A helyi kultúrának megfelelően mindenhol kicsit a
jellegzetességekhez is alakítják az ajándékozást, az üdvözlő kártyák átadását.
A Fülöp-szigeteken például kifejezetten érdekes szokás, hogy ezen a napon
tömeges esküvői szertartásokat tartanak, így az országban ez a leggyakoribb
házassági évforduló is, hiszen mikor a legjobb házasodni, ha nem épp a szerelem
napján. A szerelem ünneplése mellett pedig már megjelent a családtagokkal és
barátokkal összekapcsoló szeretet ünneplése is.
Akár barátokkal, vagy életed szerelmével
ünnepled a Valentin-napot, sok boldogságot és kifejezetten szeretetet kívánunk
ezen a napon!
forrás: britannica.com
képek forrása: unsplash.com
