Február közepén a világ mintha kissé
elveszítené a realitásérzékét. A kirakatok pirosba borulnak, a közösségi média
eljegyzési gyűrűkkel, virágcsokrokkal és „tökéletes” randikkal telik meg,
miközben a határidők nem tűnnek el, a beadandók leadási határideje nem
hosszabbodik meg, és a munkahelyi elvárások sem vesznek ki szabadságot
Valentin-napra. A naptár szerint csak egy nap, a társadalmi narratívában
azonban jóval több ennél; elvárásokkal, szimbólumokkal, és kimondatlan
mércékkel terhelt esemény. Az egyébként is párhuzamos elvárások ilyenkor
összesűrűsödnek, s könnyen kelthetik azt az érzést, hogy bármit teszel, valahol
biztos lemaradásban vagy. A fiatal felnőtt lét egyik legnagyobb kihívása éppen
ebben a háromszögben rejlik. Hogyan lehet egyszerre jelen lenni egy
párkapcsolatban, helytállni a tanulásban vagy karrierben, és közben nem
teljesen kimerülni, különösen akkor, amikor a romantika kollektív nyomássá
válik? Erre a kuszaságra és az egyensúlyozásra keressük a választ a cikkben.
A romantika, mint társadalmi nyomás
A Valentin-nap modern formájában ritkán
szól pusztán két ember kapcsolatáról. Sokkal inkább egy kollektív
forgatókönyvet követ, amelyet reklámok, a közösségi média és a popkultúra ír.
Ez a forgatókönyv pedig egyértelmű üzenetet közvetít: a szerelemnek
látványosnak, időigényesnek és anyagilag is mérhetőnek kell lennie. A probléma
ott kezdődik, hogy az elvárás nem veszi figyelembe az élethelyzetet. Egy fiatal
felnőtt számára a február gyakran nem az érzelmi kiteljesedést jelenti, hanem a
határidők időszakát. Projektleadások, éves célkitűzések, új munkahelyi
feladatok. Ezek mellé érkezik meg a Valentin-nap, mint egy plusz szerepelvárás,
hogy légy jelen, légy romantikus, legyél kreatív, és mindezt úgy, hogy közben
ne csökkenjen a teljesítményed máshol. Ez a kettősség sokszor nem inspiráló,
hanem bénító. Ráadásul a nyomás, ami korábban „csak” a családtól, közvetlen
ismerősöktől érkezett, az napjainkban felerősödik a közösségi média
közreműködésével. Amíg hollywoodi filmek és bolti promóciók voltak csak a gesztusok
alapjai, addig nem érezte azt az ember, hogy a világ másik felén élő, teljesen
ismeretlenekkel is össze van hasonlítva, hogy mit tesz Valentin-napon.
Ehhez ráadásul hozzáadódik a fiatal felnőtt
korral gyakran együttjáró kevés szabadon elkölthető jövedelem. A diákmunkákat,
kezdő pozíciókban keresett fizetést erősen be kell osztani, hogy a lakhatásra,
a megélhetésre, közlekedésre is jusson belőle, megtakarításokról már nem is
beszélve, álmodva sokszor. Ilyen helyzetekben kifejezetten nehéz a karácsonyi
költekezés után másfél hónappal Valentin-napra is számolni kell, hiszen az
elvárások között nem csak az ajándék látványossága, de az ára is gyakran egy
kritérium.
Mindenki kicsit máshogy fejezi ki a
szeretetét, és ez jó esetben az adott kapcsolathoz igazodik, hiszen nem csak
azt kell átgondolni, hogy mi magunk hogyan fejezzük ki a szeretetünket, de azt
is, hogy a másik mire vágyik. Ez viszont sokszor nem esik egybe azzal, amit a
közösségi média mutat vagy éppen ahogy más ismerőseink megélik a romantikus
kapcsolatukat. Így előfordul, hogy ez konfliktust szül egy kapcsolatban, hiszen
a felek készülnek a Valentin-napra, de valaki csalódik, ha nem olyan programmal
vagy ajándékkal áll elő a párja, ami olyan drága, olyan különleges, olyan
grandiózus, mint az online látottak. Ezért érdemes előzetesen menedzselni az
elvárásokat és a szerelmet úgy megélni, ami mindkét félnek örömteli, ami a
kapcsolat természetéhez, történetéhez közel áll, ehhez kapcsolódik, nem pedig
valami olyannal, aminek nincs igazán mély jelentése, csak jól mutat vagy jól
hangzik, amikor másoknak be kell róla számolni.
Párkapcsolat fiatal felnőttkorban:
alkalmazkodás, nem idealizmus
A fiatal felnőttkori párkapcsolatok egyik
legnagyobb kihívása, hogy ilyenkor bizonytalan, gyakran kiszámíthatatlan
élethelyzetben van az ember. Gyakori a különböző életritmus, az eltérő
terhelés, az ideiglenes megoldások. Valentin-nap idején azonban a külső
elvárások hajlamosak ezt figyelmen kívül hagyni, és egy idealizált képet
erőltetnek a kapcsolatra. Sok konfliktus fakad abból, hogy a felek nem ugyanazt
értik odafigyelés alatt. Az egyik fél számára a közösen eltöltött idő a
legfontosabb, a másiknak az, hogy hosszú távon biztonságot teremtsen a tanulás
vagy a munka révén. Ezek az igények nem zárják ki egymást, de kommunikáció
nélkül könnyen félrecsúsznak. Az említett példában az egyik szereplő sokat
tanul, túlórát vállal a munkahelyén béremelést, előléptetést, ebből fakadó
stabilitást remélve. A másik fél viszont arra vágyik, hogy az adott időszakban
inkább vele legyen a párja ahelyett, hogy a kötelezőnél többet dolgozzon. Ha a
motivációikat, céljaikat nem tisztázzák, akkor mindketten azt érzik, hogy nem kapják
meg a kapcsolattól azt, amire vágynak, az egyik a munkát övező támogatást, a
másik az együtt töltött időt. A Valentin-nap ebben a kontextusban nem megoldás,
hanem katalizátor, ami felerősíti mindazt, ami egyébként is ott van a
kapcsolatban. Ha a tervezett programokkal, ajándékokkal kapcsolatban valaki
csalódik, akkor a feszültség, stressz könnyen vezet nagyobb konfliktusokhoz,
amiben minden, az év többi szakában gyűjtött sérelem, be nem teljesített
elvárás és frusztráció egyszerre jön a felszínre. Ezért fontos nem csak Valentin-napon,
de egyáltalán is nyíltan kommunikálni, hiszen akkor ezek az elvárások, a
kapcsolatról alkotott elképzelések jobban össze vannak hangolva, és nem okoznak
ilyenkor kirobbanó feszültséget.
Tanulás és munka, mint érzelmi
konfliktusforrás
A tanulás és a munka gyakran nem önmagukban
okoznak problémát, hanem azért, mert érzelmi jelentést kapnak. Ha sok időt
töltesz ezekkel, a másik fél számára elutasításnak tűnhet. Ha kevesebbet,
benned alakulhat ki bűntudat vagy szorongás. Valentin-nap környékén ez
különösen élesen jelenik meg, mert az ünnep implicit módon azt üzeni: most
máshol kellene lenned, a párkapcsolatoddal kellene foglalkoznod. Pedig a fiatal
felnőttkor természetéből fakad, hogy a tanulás és a munka nem opcionális
mellékszál, hanem az identitás része és a pillanatnyi, valamint a hosszú távú
boldogulás fundamentális eleme. Az ambíció, az önállósodás, a jövőépítés nem a
kapcsolat ellenében történik, hanem annak kontextusában. Nehézségeket okoz ez
akkor, amikor a párkapcsolat két tagja drasztikusan eltérő terhelés, nyomás
alatt áll. Konfliktus forrás lehet, hogy az egyik félnek sok a szabadideje,
amit a másikkal szeretne tölteni, aki viszont sokkal többször elfoglalt. Az is
hasonlóan kihívásokkal teli tud lenni, amikor mindkét fél elfoglalt, egyszerre
igyekszik menedzselni a tanulást, munkát, szociális életet és a kapcsolatot is,
hiszen ilyenkor a szabad pillanatok mindenkinek ritkák, de gyakran nem is esnek
egybe. Még egy lapáttal rátehet erre a nehézségre, amikor külön élnek a párok
vagy akár másik városban is a tanulás és munka miatt, így a találkozásokhoz az
utazást is külön meg kell tervezni. Különösen ilyen körülmények között az
egészséges egyensúly nem azt jelenti, hogy minden nap minden terület pontosan
ugyanannyi figyelmet kap, hanem azt, hogy hosszabb távon egyik sem szorul
teljesen háttérbe.
Az egyensúly, mint félreértett fogalom
A közbeszédben az egyensúly gyakran
statikus állapotként jelenik meg, mintha létezne egy pont, ahol a párkapcsolat,
a tanulás és a munka tökéletes arányban van jelen. A valóságban ez inkább
dinamikus mozgás, folyamatos alkalmazkodás az aktuális körülményekhez.
Valentin-nap idején különösen káros lehet az a gondolat, hogy most „mindent
rendbe kell tenni”. Az egyensúly sokszor apró döntésekben mutatkozik meg.
Abban, hogy nem vállalsz túl sokat egyszerre, hogy képes vagy nemet mondani
irreális elvárásokra, és hogy elfogadod, ha egy adott időszakban nem minden
ideális. Egy kapcsolat érettségét nem az mutatja meg, hogy mennyire illeszkedik
az ünnephez, a napnak mekkora százalékát töltitek együtt, hanem az, hogy
mennyire tud együtt mozogni az élet változásaival.
Lehet, hogy pont február 14-én nem tudtok
együtt ünnepelni, mert valamelyikőtöknek munkával kapcsolatos elkötelezettsége
van vagy egyszerűen nem csak nem lehet pont ezen a napon megoldani a
találkozást, de előtte vagy utána ünnepeltek és ajándékoztok számotokra
jelentőségteljes módon. Ez bizonyítja azt, hogy nem a külső nyomáshoz és
elképzelt elvárásokhoz, mások ünnepléséhez akartok minden áron igazodni, hanem
a saját kapcsolatotokból és élethelyzetetekből igyekeztek a lehető legjobbat
kihozni.
Valentin-nap egyedülállóként: kimaradás
vagy szabadság?
Bár az egész nap a romantikus szerelem
ünneplése köré szerveződik a reklámozást és a médiát tekintve, a társadalom
egyedülálló tagjai sem szűnnek meg létezni az évnek ezen a napján. A
Valentin-napi narratíva erősen párkapcsolat-központú, ami az egyedülálló
fiatalok számára könnyen kirekesztő élménnyé válhat. Miközben tanulnak,
dolgoznak, önálló életet építenek, az ünnep azt sugallja, hogy egy fontos
mérföldkő hiányzik az életükből. Ez az üzenet azonban nem csak leegyszerűsítő,
hanem torz is. Az egyedüllét ebben az életszakaszban és korszakban gyakran
tudatos választás vagy szükséges átmenet. Teret ad az önismeretnek, a célok
tisztázásának, annak, hogy ne kompromisszumok mentén szerveződjön az élet. A
Valentin-nap ebben a helyzetben nem feltétlenül veszteség, hanem akár lehetőség
is arra, hogy kívül maradj a túlhangsúlyozott elvárásrendszeren, és a saját
prioritásaid szerint értelmezd ezt a napot. És természetesen ennek kapcsán
érdemes megemlíteni, hogy érthető és érdemes is ünnepelni a romantikus
szeretetet, de ugyanennyire érdemes és fontos a családi és baráti kapcsolatokat
is ápolni és ünnepelni, hiszen egy egész szociális háló az, ami végigkísér az
életen, nem kizárólag egy romantikus partner.
Mit érdemes újragondolni a Valentin-nap
kapcsán?
Talán nem a tökéletesnek látszó
párkapcsolatot, nem a kifelé mutatott romantikát, és nem is azt, hogy minden
szerepben, tanuló, dolgozó, partner, maximálisan teljesítesz. Sokkal inkább
azt, hogy képes vagy reflektálni arra, hol tartasz, és nem hagyod, hogy egy
marketing-vezérelt ünnep határozza meg az önértékelésedet. A párkapcsolat, a
tanulás és a munka nem egymás ellenségei, hanem mind egy stabil élet
építőkövei. Akkor válnak egymásnak ellentmondóvá, ha irreális elvárásokkal
terheled őket. Praktikus szempontból persze lehet erre a napra úgy készülni,
hogy az egyensúlyba beleilleszkedjen, és ezen a napon a szerelemé legyen a
főszerep.
Mivel minden évben ugyanazon a napon van
Valentin-nap, nem ér senkit meglepetésként, hogy idén is február 14-én lesz.
Ennek ismeretében már lehet előre tervezni programszervezéssel, utazás
egyeztetésével, ajándékokra pénz félrerakásával vagy akár meglepetésekkel. Bár a
teendők nem állnak meg Valentin-napot ünnepelni, ezek közül sokat lehet úgy
ütemezni, hogy maradjon idő az ünneplésre. A megelőző és az ezt követő napokra
át lehet tenni a munka és a tanulás egy részét, hogy legalább néhány óra
felszabaduljon. Ha mindenképpen ezen a napon kell feladatokat teljesíteni,
akkor lehet az ünneplést kicsit előbbre vagy későbbre mozgatni, hiszen a lényeg
az együtt töltött idő, a szeretet kimutatása, nem pedig az, hogy pont melyik
nap történik. Az egyensúly tehát a különböző feladatok, és az élet egyes
területeihez tartozó kötelezettségek, elvárások mozgatásával érhető el.
Szintén újragondolandó a szeretet
kimutatásának módja. Nem attól lesz szép az ünnep, ha a lehető legnagyobb
összeget költöd ajándékra vagy csokira, hanem attól, ha meghitt, bensőséges
pillanatokat tudsz tölteni a szeretteddel, szeretteiddel. Nem attól lesz
különleges ez a nap, ha azon kell szoronganod, hogy eleget teszel-e,
megfelelsz-e társadalmi elvárásoknak, hanem ha figyelmes tervekkel és
ajándékokkal állsz elő.
A
Valentin-nap 24 óra alatt elmúlik, a hétköznapok maradnak. Az igazi kérdés nem
az, hogy mit csinálsz február 14-én este, hanem az, hogy hosszú távon hogyan
bánsz az időddel, az energiáddal és a kapcsolataiddal. Ha ebben van tudatosság,
akkor a rózsaszín zajtól függetlenül is megmaradhat az egyensúly.
források: www.psychologytoday.com, www.theatlantic, www.theguardian.com, www.bustle.com,
képek forrása: www.pexels.com, www.unsplash.com
