Folytatjuk sorozatunkat, amiben a fiatal
felnőtteket generációsan érintő kérdések mellett általánosabb, minden ember
életében felmerülő kapcsolati dinamikák is terítékre kerültek, hogy egy minél
szélesebb és átfogóbb képet nyújtsunk. A fiatal felnőttség időszaka a szociális
élet különbözőterületein hoz kihívásokat, amiket tovább bonyolít a digitális
térben való részvétel, ami körülvesz minket. A különböző párkapcsolatokra és
barátságokra vonatkozó kérdésekkel, nehézségekkel sokan szakemberhez fordulnak,
hiszen nem csak az adott szituáción szeretnének változtatni, de a jövőbeli
helyzetekre is szeretnének felkészülni. A pszichológus mellett a másik segítő
szakma, ami ezekben az esetekben az embert támogatni tudja, az eligazodását
segíti a coach. A társas kapcsolatok jobb megértéséért, korunk jellemző
kihívásainak feltérképezéséért és ezekkel kapcsolatos tanácsokért Loján Gergő
coach-csal készítettünk interjúnk folytatását mutatjuk be.
Az emberi kapcsolatokat nem csak az
határozza meg, hogy ki hogyan kapcsolódik másokhoz, hanem a fennálló környezet
is befolyásolja ezt. Ahogy az élet minden más területét, úgy ezt is
átalakította a közösségi média és az online kapcsolatteremtés- fenntartás. Az
egyik legmeghatározóbb problémát Loján Gergő így foglalta össze: „nincsen
rákényszerítve az ember arra, hogy normálisan viselkedjen”. Ezt azzal
magyarázta, hogy senki sincs rákényszerítve, hogy később élőben találkozzon
azzal, akit ghostolt vagy akivel csúnyán beszélt, így nincs külső kényszer, ami
betartatná az alapvető illemszabályokat. Emiatt még inkább mindenkinek a saját
felelőssége, hogy hogyan viselkedik másokkal. A coach ehhez kapcsolódóan
hangsúlyozta az önvizsgálat és az átgondolt online viselkedés fontosságát.
Mindenkinek azt javasolja, hogy tekintsen magába és azt átérezve döntsön, hogy
neki jól esne-e, ha ugyanez a viselkedés vagy beszédmód őt érné. Ahogy az
általános mindennapi helyzetekben, úgy itt is fontos, hogy ha nem éreznénk jól magunkat
egy adott viselkedéstől, akkor másokat se tegyünk ki ennek. Loján Gergő azt is
kiemelte, hogy „az őszinteség fontos, és hiánycikk”. Az online ismerkedés
kapcsán részletezte, hogy fontos őszintén kommunikálni a másikkal, hogy ha
valaki nem szeretné folytatni a ismerkedést ahelyett, hogy a ghostolást
választja. Mint mondta, a másik fél is azért használja az adott felületet, hogy
ismerkedjen, így ő is tudja, hogy „benne van a pakliban, hogy ez nem fog tovább
működni”, és a kommunikáció jobb megoldás, mint „nem mondani semmit”.
Az online felületek nagy mértékben átvették
a személyes találkozások szerepét az ismerkedésben, legyen szó romantikus vagy
baráti kapcsolatokról. Ezzel együtt viszont továbbra is nagy az igény az
emberekben, hogy személyesen találkozzanak új személyekkel. Ennek a lehetőségét
teremti meg Loján Gergő az általa szervezett ismerkedős estek során. Mint
mondta, már hosszú ideje megfogalmazódott benne az ötlet, viszont „sok-sok idő
kellett hozzá, hogy felöltse az igazi formáját”. Elmesélte, hogy az ötlet alapja
még egyetemistaként fogalmazódott meg benne. Vidékről, Kaposvárról került
budapesti egyetemre, viszont a Covid-járvány miatt csak egy féléven keresztül
vett részt személyes oktatásban, utána a bezárások miatt hazaküldte az egyetem
a diákokat. Később, különböző korlátozások között időnként visszaengedték a
hallgatókat, de félévnél tovább nem volt olyan, hogy tudott volna „az új
közegével találkozni”. Vidékiként azt érezte, hogy szinte ellehetetlenítette ez
a helyzet, hogy jó kapcsolatai alakuljanak ki, így magányosnak érezte magát.
Innen indult az ötlete, hogy „jó lenne egy olyan közösséget létrehozni, ahol
különböző emberek tudnak becsatlakozni és valamin keresztül tudnak egymáshoz
kapcsolódni.” Úgy érezte, hogy „kellene ennek egy húzóerő, valami, ami egy közös
pont lehet.” Arra jutott, hogy „az önismeret az, ami a legalapvetőbb, és nagyon
sokakban ott van, mint igény.” Szerinte ezen keresztül elég könnyű kapcsolódni.
Már 3-4 éve volt, hogy Loján Gergő
szervezett egy első, kisebb önismereti csoportot. Ide a saját barátait hívta
meg azzal az elképzeléssel, hogy ők is meghívják a saját barátaikat, és ezen
keresztül lehet bővíteni. Így viszont kevesebben mentek el, aminek a
szervezőként az lehetett az oka, hogy másoknak kevésbé volt szüksége, igénye
erre. Mivel ez akkor nem járt sikerrel, félretette a program szervezését,
viszont már elkezdett coaching-ban dolgozni. Munkája során azt figyelte meg,
hogy „visszatérő problémája sokaknak, hogy magányosak, és nincsen
párkapcsolatuk, hogyha van, akkor az meg nem működik jól”. A nem jól működő
párkapcsolatok gyakori okainak is azt találta, hogy sokszor nincsenek az
embereknek a párkapcsolaton kívül barátai. A coach szerint ez is „el tudja
rontani valamilyen szinten a párkapcsolatot”. Azzal magyarázza ezt, hogy ha az
ember nagyon szűken ráfókuszál csak egy kapcsolatra, akkor az „előbb vagy utóbb
tönkre fog menni, és muszáj, hogy az embernek legyenek azon kívül is
kapcsolatai”. Mint mondta, azt tapasztalta, hogy sokan fordultak hozzá ehhez
kapcsolódó problémákkal, amiken egyenként tudott részben segíteni, viszont a
legfontosabb javaslata az volt, hogy keressenek közösséget, ahol lehet
ismerkedni. Ez lehet sportolás vagy valamilyen hobbi köré szerveződő csoport
is. Azt tapasztalta, hogy van, akinek működik így a kapcsolódás, viszont van,
akinek ez nehéz, mert ezek „általában már kialakult közösségek és ha jön egy
új, akkor nem feltétlenül biztos, hogy be akarják fogadni vagy nem biztos, hogy
tud úgy kapcsolódni ott bárkihez, hogy elérje, hogy befogadják.”
Időközben Loján Gergő elvégzett egy tréner
képzést is, aminek mint mondta számára az lett volna a célja, hogy az így
megszerzett tudást cégeknél tudja felhasználni csapatépítő programok,
készségfejlesztő tréningek megtartására. Idő közben viszont kiábrándult a cégek
működéséből alkalmazottként dolgozva. Ezen munkák során megállapította, hogy a
vállalatok segítése helyett szívesebben koncentrálna arra, hogy magánembereket
segítsen a magánéletüket érintő kérdésekben, problémákban. Úgy érzi, hogy az
kevésé emlékezetes élmény az embereknek, ha csak a munkavégzésükhöz
kapcsolódóan segíti a fejlődésüket. Az sokkal maradandóbb, ha segít új
embereket megismerni, akár új párkapcsolatot találni. Véleménye szerint ez
sokkal fontosabb mindenkinek az életében. Ahogy megszerezte a tréner
képességeket is, a coach elkezdte átgondolni, felmérni, hogy a céges
környezeten túl hol tudná ezeket felhasználni. Így hamar megszületett az ötlet,
hogy „ezt lehet implementálni és lehet használni egy ismerkedős est keretein
belül.” Ezután elkezdet kidolgozni a folyamatokat, hogy hogyan nézhetne ki a
program.
Ahogy Loján Gergő elmondta van több
ismerkedős est jellegű kezdeményezés is, viszont az általa szervezett „azért
speciális, és azért különleges mert a tréneri játékokat emelte bele”. Elmondása
szerint ez egy olyan „keretet, egy biztonságos teret” ad, ahol a résztvevőknek
nem kell attól félniük, hogy egy asztalhoz ülve mit mondjanak vagy kellemetlen
lesz-e a többiekkel való beszélgetés. Helyette „olyan játékok vannak kiadva
feladatnak, opcionálisan”, amik segítenek elindítani a beszélgetéseket.
Kiemelte, hogy főleg nem a szokványos, alapkérdéseket feldolgozó
beszélgetéseket indítják el ezek a játékok, hanem mélyebb témákat hoznak a
felszínre. A coach hasonlata szerint az általa szervezett ismerkedős esteken
„úgy ismerkednek az emberek kicsit, mint a gyerekek”. A gyermekibb, őszintébb
jelzőkkel leírt ismerkedés alapja, hogy a cél a közös témák, közös érdeklődések
megtalálása.
A coach számára az egyes események
lebonyolításán túl továbbra is megmaradt a vágy, hogy közösséggé szervezze a
résztvevőket. Részletezte, hogy ennek a közösségépítésnek a színhelye egyelőre
az online tér, így akik részt vesznek a személyes ismerkedős esteken, azok
kapnak meghívást, hogy csatlakozzanak az online közösséghez. Az ott
résztvevőknek Loján Gergő és a szervező társai igyekeznek az esteken túl is
programokat szervezni. Ezen túl pedig könyv- és filmajánlókat is megosztanak a
közösséggel. Az online hálózat arra is teret enged elmondása szerint, hogy a
résztvevők meghívják egymást programokra, közösen menjenek el más
rendezvényekre, é „ezáltal jöjjön létre egy tényleges közösségi élmény”. Az
sorozat számos sikeresen lebonyolított estje után Loján Gergő örömmel számolt
be róla, hogy van igény ezekre az estekre, illetve pozitív visszajelzéseket is
kap ezek után. A sikert az is mutatja, hogy az események folyamatosan
teltházasak és mint mondta, „már a jegyeladás is hamar megtörténik”. Mivel
rendszeresen kap jelzéseket, hogy többen már nem tudtak jegyet vásárolni, akik
szerettek volna részt venni, a coach elmondta, hogy igyekeznek több programot
szervezni, hogy mindenki bejusson, akit érdekel. Szerinte „a szervezés még
gyerek cipőben jár, így még sok mindent ki kell tapasztalni, hogy megfelelő
mennyiségben és minőségben” tudják ezeket az eseményeket biztosítani.
Sikeresnek látja a programot, mivel egyre növekszik rá az igény.
Praktikus szempontból elmondta az
ismerkedős estekről, hogy különböző korcsoportokban rendezik az eseményeket.
Eddig a 25 és 35 év közötti korosztálynak volt a legtöbb esemény, de volt már
néhány az efölött lévő korosztályoknak is. A továbbiakban a tervezett
korcsoportok a 18-tól 25 éves korig, 25-35 éves korig, 35-5-től 45-ig, és 45-től
55-ig. Elképzelhetőnek tartja, hogy lesz még efölött is. Segíti a szervezést,
hogy a szervező csapat látja az előzetes regisztrációkat, így látják, hogy
milyen korosztályba tartoznak. Így igyekeznek azoknak a korosztályoknak
szervezni, akikből látják, hogy már összegyűlt kellő számú jelentkező. Loján
Gergő hozzátette, hogy a korcsoportokhoz lefelé és fölfelé nagyjából három
évnyi eltérést még figyelembe vesznek, ha valaki néhány évvel a meghirdetett
korcsoporton kívül esik, de úgy érzi, hogy ezzel a csoporttal szeretne részt
venni az eseményen. Elmondása szerint a korcsoportok megszabásának nem a
kizárás a célja, hanem az, hogy „legyen egyfajta váza” a programnak, hogy
lehetőleg elkerüljék a több generációs korkülönbségeket.
A kapcsolatépítés minden életkorban lehet
kihívás ahogy az ismerkedős estek népszerűségéből is látszik. Ezen túl a fiatal
felnőttek életében kiemelkedően nehéz szakasz a középiskola után a felnőtté
válás a munkavállalóként vagy egyetemistaként otthonról elköltözés és a baráti
kapcsolatok, szociális háló ezzel összefüggő átalakulása. A coach kiemelte,
hogy ez több szempontból is nehéz. Egyrészt, mert „az ember szeret ragaszkodni,
és megőrizni a régi kapcsolódásokat, de sokszor nem feltétlenül lehet vagy nem lehet
ugyanolyan minőségben.” Szerinte fontos, hogy, amikor valaki egy új közegbe
kerül, ebben az életszakaszban gyakran akár új városba is, „legyen egy olyan
fajta nyitottsága, ami úgymond rossz hatással lesz a régi kapcsolódásokra, de
lehet, hogy azokat olyankor érdemes egy picit elengedni”. Loján Gergő
hangsúlyozta, hogy nem kell teljesen elengedni ezeket a régi kapcsolatokat,
hiszen meg lehet tartani régi barátságokat „csak egy másik szinten”. Személyes
példaként említette a saját kaposvári barátait, akikről tudja, hogy bármikor
szükség esetén segítenének neki, viszont már kevesebbet találkoznak, akár csak
évente néhányszor. Ennek ellenére viszont szerinte „egy barátság tud ugyanolyan
erős maradni, ha kevesebbet találkozunk.” Szerinte ahogy halad előre az idő,
főleg az egyetem után, de akár már azalatt is, az ember észreveszi, hogy
„nincsen túl sok idő mindenre.” Részletezte, hogy minél szűkebb időkeret áll
rendelkezésre, annál fontosabb, hogy mi az, amivel időt tölt az ember, és mivel
nem. A coach szerint emiatt kiemelten fontos, hogy az ember elkezdjen időben
olyan kapcsolatokat kialakítani az új városban, az új egyetemi közegben, amik
őt tudják támogatni. Ezt azzal támasztotta alá, hogy ha az elején nem alakulnak
ki ezek a kapcsolatok, akkor később már sokkal nehezebb ezeket megtalálni és
létrehozni.
Az egyetemi barátságok kialakítását azért
tartja kulcsfontosságúnak a szakember, mert mint mondta, a munkahelyen már
sokkal nehezebb olyan mértékű, mélységű barátságokat találni. Szerinte az
egyetem, mint minden iskolai közeg jó összetartó erő, ami „összekovácsolja az
embereket és jó közeg arra, hogy kialakuljanak ezek a barátságok, közösségek”.
Ezt azzal magyarázta, hogy egy korosztályban van mindenki, hasonló „az
intelligencia szint”, mivel mindenki bekerült ugyanarra az egyetemre vagy
ugyanabba a középiskolába, „hasonló a társadalmi szint”, mivel ugyanabban a
városban élnek. Bár lehetnek különbségek, összehasonlításként az egyetemisták
élethelyzetét egymáshoz sokkal hasonlóbbnak tekinti, mint például egy
nyugdíjhoz közel álló munkavállaló és egy fiatal pályakezdő munkatársáét. Loján
Gergő szerint ilyenkor sok a hasonlóság, és „egy szintre hoz az iskola”. A
korosztályos hasonlóság mellett a másik komoly összetartó erő a nehézségek
közös megélése és leküzdése. Az egyetemen „azért vagytok, hogy segítsetek egymásnak”.
A szakember szerint itt még nem áll fenn a munkahelyeken jellemző
versenyhelyzet. „ha valaki jól tanul, és ötöst szerez, az nem a másik elől
veszi el az ötöst, hanem együtt küzdötök.” Szerinte ezáltal ez a helyzet „egy
páratlan opció arra, hogy az ember barátokat találjon.” Később a munka
világában ez már más. „Ott már megy a verseny, hogy ki fogja megkapni az
előléptetést vagy azt a pozíciót, vagy azt a bónuszt, és sokkal nagyobb
előítéletekkel segít az ember a társán.” Ezen túl szerinte a munkahelyen
nagyobbak is az elvárások a munkatársak között egymás felé, mert gyakran a
munkák szorosan összefüggenek, ezért a jó eredményhez szükséges, hogy a másik
is jól elvégezze a feladatát. Ha az egyik munkatárs rendszeresen elmarad a
munkájával, akkor lehet, hogy a másiknak emiatt kell túlóráznia. Összefoglalóan
úgy látja, hogy a munkahelyen sokszor nem a nehézségek közös leküzdéséről van
szó, hanem, arról, hogy egymással szemben is megy a küzdelem és az egymás
hibáztatása. Ezen túl a társadalmi és korosztályos különbségek is jelentősek,
hiszen együtt dolgoznak az egyetemről frissen kikerült pályakezdők már gyereket
nevelő középkorú dolgozókkal. Ez jelentősen megnehezíti a közös pontok
megtalálását, amiknek mentén igazán mély kapcsolatok tudnának kialakulni.
A munkahelyi kapcsolatépítés nehézsége
miatt javasolja a szakember rendszeresen, hogy, aki nem tud részt venni az
általa szervezett ismerkedős esteken, annak érdemes olyan „kulturális
alközegeket találni, amihez úgy tud kapcsolódni, hogy ott közösen kialakítanak
egy kis közösséget”. Itt a lényeg a közös tevékenység, amiben nincsen
hierarchia. A közösségi elem miatt egy szintre kerülnek a résztvevők.
Ebben a részben tehát bemutattuk, hogy
honnan indult és most hol tart a Loján Gergő és csapata által szervezett
ismerkedős estek esemény sorozata, hogyan működik ez, illetve nagyobb léptékben
áttekintettük a kapcsolatépítés két fontos színterét. A cikkben megnéztük, hogy
miért gyakoribb a ghostolás és udvariatlan viselkedés az online ismerkedés
során és mi magunk mit tehetnénk, hogy ezt csökkentsük. Illetve, azt is
részletesen bemutattuk, hogy miért nehéz, de fontos az egyetemen új
barátságokat kialakítani és mi segíthet ebben. A következő részben pedig még
részletesebben kerülnek elő az ismerkedési, kapcsolatteremtési stratégiák.
képek forrása: Loján Gergő (borítókép,
kép2, kép3), www.pexels.com, www.unsplash.com
