Van, aki már huszonöt évesen vezetői
pozícióban dolgozik, más éppen az első munkahelyét keresi. Valaki saját lakást
vásárol, más még a havi albérlet kifizetésével is küzd. Egy régi osztálytárs
külföldön épít karriert, egy egyetemi barát eljegyzési fotókat posztol, te
pedig egy hosszú munkanap végén azon gondolkodsz, vajon jó irányba tart-e az
életed. Ismerős helyzet? A lemaradás érzése különösen gyakori lehet a
pályakezdés éveiben, amikor sok fontos változás történik egyszerre. Befejezed a
tanulmányaidat, munkát keresel, megpróbálsz önálló egzisztenciát teremteni, és
közben azt is szeretnéd kitalálni, milyen életet akarsz magadnak. A
környezetedből érkező üzenetek azonban gyakran azt sugallják, hogy mindezt egy
meghatározott sorrendben és tempóban kellene teljesítened. Csakhogy nincs
mindenkire érvényes menetrend. Attól, hogy valaki más előrébb jár egy adott
területen, még nem következik, hogy te kudarcot vallottál. A lemaradás érzése
ettől függetlenül nagyon is valós lehet, és nem elég annyit mondani magadnak,
hogy ne hasonlítgasd az életedet másokéhoz. Érdemes megérteni, honnan ered ez
az érzés, hogyan befolyásolja a döntéseidet, és mit tehetsz azért, hogy ne ez
irányítsa a mindennapjaidat.
Miért érezzük úgy, hogy mindenki más
előrébb tart?
A lemaradás érzése sokszor abból fakad,
hogy van egy elképzelésünk arról, hol kellene tartanunk egy adott életkorban.
Ezt az elképzelést részben a családunk, a barátaink, a társadalmi elvárások és
a médiában látott történetek alakítják. Talán úgy nőttél fel, hogy a diploma
után gyorsan stabil állást kell találni, néhány éven belül jól kell keresni,
majd következhet a saját lakás és a családalapítás. Ha a valóságod eltér ettől
a forgatókönyvtől, könnyen úgy érezheted, hogy valamit elrontottál. A probléma
nem azzal van, ha vannak céljaid vagy terveid. Ezek segíthetnek irányt adni az
életednek. A nehézség akkor kezdődik, amikor egy társadalmilag elterjedt
életutat kötelező mércének tekintesz, és minden eltérést kudarcként értelmezel.
Lehet, hogy valaki huszonnyolc évesen már vezető, de az is lehet, hogy te ebben
az életkorban találsz rá arra a szakmára, amelyben igazán jól érzed magad.
Egyik történet sem feltétlenül jobb a másiknál. Ráadásul gyakran nem is
ugyanazokkal a feltételekkel indulunk. A családi háttér, az anyagi biztonság,
az egészségi állapot, a kapcsolatok és a rendelkezésre álló lehetőségek mind
befolyásolják, milyen gyorsan tudunk előrehaladni. Aki a tanulmányai alatt
anyagi támogatást kapott, könnyebben vállalhat fizetetlen szakmai gyakorlatot,
mint az, akinek azonnal meg kell keresnie a megélhetéséhez szükséges pénzt. Az
eltérő kiindulóhelyzetek figyelmen kívül hagyása igazságtalan
összehasonlításhoz vezethet. A lemaradás érzése tehát nem feltétlenül a
tényleges teljesítményedről árulkodik. Sokszor inkább arról, hogy milyen
elvárásokat állítottál magad elé, és mennyire tartod magad azokhoz a mércékhez,
amelyek alapján mások életét megítéled.
A közösségi média nem a teljes történetet
mutatja
A közösségi oldalaknak köszönhetően néhány
másodperc alatt értesülhetsz mások előléptetéséről, utazásáról, új lakásáról
vagy egy újabb szakmai sikeréről. Ezek az információk önmagukban nem
problémásak, de ha rendszeresen mások leglátványosabb pillanataihoz méred a
saját hétköznapjaidat, könnyen torzulhat a képed arról, hogyan haladnak az
emberek az életben. Gondolj bele, te pontosan tudod, milyen nehézségekkel
küzdesz, mennyi energiádba kerül egy új feladat, és miért nem sikerült még
elérned egy bizonyos célt. Mások életéből viszont gyakran csak az eredményeket
látod. Egy új állás mögött lehetnek hónapok sikertelen jelentkezései, egy
utazás mögött hosszú spórolás, egy látványos szakmai eredmény mögött pedig évek
munkája. A posztokból nem feltétlenül derül ki, mennyi stressz, bizonytalanság
vagy lemondás kapcsolódik ezekhez a sikerekhez.
A kutatások is foglalkoznak azzal, hogyan
kapcsolódik a közösségi médiában megjelenő társas összehasonlítás az
önértékeléshez és a jólléthez. Ez nem jelenti azt, hogy a közösségi média
mindenkire káros hatással van, vagy hogy minden sikerposzt félrevezető. Inkább
arra érdemes figyelni, hogy hogyan érzed magad a használata közben. Ha egy
hosszabb görgetés után rendszeresen elégedetlenebb vagy a munkáddal, a
külsőddel vagy az életeddel, az jelzés lehet arra, hogy változtatnod kell a
digitális szokásaidon. Nem feltétlenül szükséges törölnöd az összes közösségi
alkalmazást. Kezdheted azzal, hogy kiköveted azokat a fiókokat, amik mellett
folyamatosan kevésnek érzed magad, és több olyan tartalmat keresel, amely
tanít, inspirál vagy valódi kapcsolódást ad. Segíthet az is, ha bizonyos
időszakokban nem nyitod meg automatikusan a közösségi oldalakat, különösen
akkor, amikor fáradt vagy, szorongsz, vagy eleve rosszabb a hangulatod. A cél
nem az, hogy elkerülj minden olyan embert, akinek jól alakul az élete. Hanem
az, hogy mások eredményeit ne tekintsd automatikusan bizonyítéknak a saját
sikertelenségedre.
1. Határozd meg, mit jelent számodra a
siker!
Ha úgy érzed, hogy lemaradtál, érdemes
először megvizsgálnod, mihez képest. Milyen célt nem értél még el? Ki mondta,
hogy ezt eddigre teljesítened kellene? És valóban fontos neked az adott cél,
vagy inkább azért vágysz rá, mert másoknak már megvan? Ezek a kérdések
kényelmetlenek lehetnek, de segítenek különbséget tenni a saját vágyaid és a
külső elvárások között. Lehet, hogy valóban szeretnél magasabb fizetést, mert
önállóbban szeretnél élni. Ez konkrét, érthető cél. De az is lehet, hogy azért
érzed magad sikertelennek, mert a barátaid többet keresnek nálad, miközben a
jelenlegi munkád lehetőséget ad a tanulásra, és alapvetően elégedett vagy vele.
Nem kell lemondanod a fejlődésről ahhoz, hogy elfogadd a jelenlegi helyzetedet.
A kettő egyszerre is működhet; elismerheted, hogy most még nem tartasz ott,
ahová el szeretnél jutni, miközben nem bélyegzed kudarcnak az eddigi utadat. Próbáld
meg konkrétan megfogalmazni, milyen életet szeretnél kialakítani a következő
egy-két évben! Nem kell minden kérdésre választ találnod. Elég lehet három
fontos területet kiválasztani, például a munkát, az anyagi biztonságot és a
magánéletet. Gondold végig, mit szeretnél ezeken a területeken, és miért lenne
ez fontos számodra! Ezután válaszd külön azokat a célokat, amelyekért a
következő hónapokban ténylegesen tudsz tenni, azoktól, amelyekhez időre, külső
lehetőségekre vagy más emberek döntéseire is szükség van! Így a figyelmedet nem
kizárólag arra fordítod, amid még nincs meg, hanem arra is, amit most
befolyásolni tudsz.
2. Ne az egész életedet akard egyszerre
megoldani!
A pályakezdés egyik legnagyobb csapdája,
hogy egyszerre szeretnél minden területen előrelépni. Jó állást akarsz,
megfelelő fizetést, szakmai fejlődést, izgalmas társasági életet, stabil
párkapcsolatot, rendszeres sportot és elegendő pihenést. Ezek önmagukban
teljesen érthető vágyak, de ha mindet azonnal szeretnéd megvalósítani, könnyen
úgy érezheted, hogy semmiben sem haladsz eléggé. Ahelyett, hogy minden
problémádat egyszerre próbálnád megoldani, válaszd ki azt a területet, ami
jelenleg a legfontosabb! Ha nincs munkád, érthető, hogy az álláskeresés kerül
előtérbe. Ha van munkád, de folyamatosan kimerült vagy, lehet, hogy először a
napirendeden és a pihenéseden érdemes változtatnod. Ha az anyagi bizonytalanság
okozza a legtöbb stresszt, kezdj egy egyszerű költségvetés készítésével! A
fókuszálás nem azt jelenti, hogy a többi területet elhanyagolod. Inkább azt,
hogy nem vársz el magadtól mindent egyszerre. Egy időszakban lehet, hogy a
szakmai fejlődésed kerül előtérbe, máskor a magánéleted vagy az egészséged. Az
élet nem egy olyan verseny, ahol minden kategóriában egyszerre kell a dobogón
állnod.
A nagy célokat bontsd kisebb, ellenőrizhető
lépésekre! Ha új munkát keresel, ahelyett, hogy minden este azon szoronganál,
mikor kapsz végre ajánlatot, tűzz ki olyan feladatokat, amelyekre van ráhatásod!
Frissítsd az önéletrajzodat, kérj visszajelzést egy tapasztaltabb ismerőstől,
vagy jelölj ki heti néhány időpontot az álláskeresésre! A sikeres jelentkezés
nem garantálható, de a felkészülés minőségét és a próbálkozásaid
rendszerességét tudod alakítani. A kis lépések azért is hasznosak, mert
visszaadják a cselekvés érzését. Amikor minden távolinak tűnik, könnyű
tehetetlenné válni. Egy konkrét feladat elvégzése viszont emlékeztet arra, hogy
nem kell az egész jövődet ma megoldanod.
3. Tanulj meg úgy tekinteni mások sikerére,
hogy az ne csökkentse a saját értékedet!
Néha a legnehezebb nem az, hogy neked még
nincs meg valami, hanem az, hogy valaki másnak már sikerült elérnie. Lehet,
hogy őszintén örülsz egy barátod előléptetésének, közben mégis megjelenik
benned a kérdés: „És én mikor kerülök sorra?” Ez az érzés nem tesz rossz
baráttá vagy irigy emberré. Egyszerűen azt mutatja, hogy a másik eredménye
megérintett egy számodra fontos területet. Ahelyett, hogy megpróbálnád elnyomni
ezt az érzést, vizsgáld meg, mit jelezhet! Ha valakinek a szakmai sikere vált
ki belőled irigységet, talán te is több kihívásra, elismerésre vagy fejlődési
lehetőségre vágysz. Ha egy ismerősöd lakásvásárlása bánt, lehet, hogy valójában
a saját anyagi biztonságod hiánya nyomaszt. Az összehasonlítás néha hasznos
információt ad arról, mire vágysz, de nem kell belőle önmagad elleni ítéletet
formálnod.
Kérdezd meg magadtól, mit tudok tanulni
ebből az emberből? Van olyan szokása, tapasztalata vagy döntése, amiből én is
meríthetek? Lehet, hogy egy kollégád azért kapott új feladatokat, mert
rendszeresen jelezte az érdeklődését és vállalta a tanulást. Ebből levonhatod
azt a következtetést, hogy neked is érdemes beszélned a vezetőddel a fejlődési
lehetőségeidről. Nem szükséges ugyanazt az életutat követned ahhoz, hogy
hasznos ötleteket meríts másoktól. Ugyanakkor fontos felismerni, hogy nem
minden összehasonlítás hasznos. Ha valaki egészen más körülmények között él,
más célokat követ, vagy teljesen más lehetőségei vannak, akkor az eredményei
nem feltétlenül jelentenek megfelelő mércét számodra. Nem kell minden emberrel
versenybe szállnod, akinek az életéről tudomást szerzel. Mások sikere nem veszi
el a te lehetőségeidet. Az, hogy egy barátod megtalálta a számára megfelelő
munkát, nem jelenti azt, hogy te már elkéstél. Lehet, hogy az ő útja
inspirációt ad, de a saját döntéseidet továbbra is a saját céljaidhoz és körülményeidhez
kell igazítanod.
4. Vedd észre azt is, amiben már
előreléptél!
Amikor a hiányokra koncentrálsz, könnyen
láthatatlanná válik mindaz, amit már elértél. Ha a célod egy magasabb pozíció,
a jelenlegi munkádat talán csak átmeneti állomásnak tekinted. Ha szeretnél
többet keresni, lehet, hogy nem veszed észre, mennyivel önállóbban gazdálkodsz,
mint egy évvel korábban. Ha új szakmát tanulsz, frusztrálhat, hogy még nem vagy
elég tapasztalt, miközben már olyan feladatokat is meg tudsz oldani, amelyek
néhány hónapja nehézséget okoztak. Érdemes rendszeresen visszatekinteni a saját
fejlődésedre. Nem kell hosszú naplót vezetned. Hetente egyszer gondold át, mit
tanultál, miben lettél ügyesebb, és milyen nehézségen jutottál túl. Ezek
lehetnek egészen hétköznapi dolgok is, például magabiztosabban beszéltél egy
megbeszélésen, önállóan megoldottál egy feladatot, vagy végre mertél kérdezni,
amikor valamit nem értettél. Ez nem önámítás, és nem azt jelenti, hogy a
problémáidat pozitív gondolkodással kell eltüntetned. A cél az, hogy teljesebb
képet kapj a helyzetedről. Ha kizárólag azt nézed, mi hiányzik, torzulhat az
önértékelésed. Ha a nehézségek mellett a fejlődést is észreveszed, könnyebb
reálisabban megítélni, hol tartasz.
A visszatekintés segíthet a céljaid
felülvizsgálatában is. Lehet, hogy kiderül, már nem ugyanazt szeretnéd, mint egy
évvel korábban. Talán korábban mindenáron egy bizonyos pozícióra vágytál, most
viszont fontosabb lett a rugalmas munkavégzés vagy a kiszámíthatóbb napirend.
Ez nem feltétlenül visszalépés. A változó célok azt is jelezhetik, hogy jobban
megismerted önmagad. Ne csak a nagy mérföldköveket tekintsd eredménynek! Az
élet jelentős része olyan apró döntésekből áll, amik nem kerülnek fel a
közösségi oldalakra, mégis fontosak.
5. Fogadd el, hogy a bizonytalanság a
pályakezdés része!
Az első munkahelyen könnyen kialakulhat az
érzés, hogy mindenki más tudja, mit csinál, csak te próbálsz lépést tartani. A
kollégák rutinosan beszélnek a feladatokról, gyorsan megoldanak problémákat, és
úgy tűnik, pontosan tudják, merre tart a karrierjük. Te pedig még azt is
próbálod kitalálni, hogyan működik a munkahelyi kommunikáció, mikor érdemes
kérdezni, vagy hogyan kell kezelni egy hibát. Ne feledd, hogy a tapasztaltabb
kollégák sem feltétlenül születtek magabiztos szakembereknek. Nekik is voltak
első napjaik, félresikerült feladataik és olyan időszakaik, amikor nem tudták,
hogyan tovább. A tapasztalat részben éppen abból épül fel, hogy valaki újra és
újra találkozik különböző helyzetekkel, és megtanulja kezelni őket.
Pályakezdőként nem az a feladatod, hogy
azonnal mindent tudj. Sokkal inkább az, hogy tanulj, kérdezz, fejlődj, és
fokozatosan egyre önállóbban végezd a munkádat. Ha hibázol, próbáld megérteni,
mi vezetett hozzá, és mit változtathatsz legközelebb! Ha nem kapsz meg egy
állást, az csalódást okozhat, de nem bizonyítja, hogy alkalmatlan vagy a
szakmádra. Lehet, hogy más tapasztalatra volt szükség, más jelölt jobban
illeszkedett a pozícióhoz, vagy egyszerűen nem volt megfelelő az időzítés. A
bizonytalanságot nem lehet teljesen kiküszöbölni, és nem is feltétlenül kell.
Sokszor éppen az új helyzetek segítenek felismerni, miben szeretnél fejlődni.
Ahelyett, hogy minden kétséget annak bizonyítékaként értelmeznél, hogy
lemaradtál, próbáld meg különválasztani a valódi problémákat azoktól az
érzésektől, amelyek az ismeretlentől való félelemből fakadnak. Ha tartósan úgy
érzed, hogy nem vagy elég jó, minden eredményedet a szerencsének tulajdonítod,
vagy attól félsz, hogy hamarosan kiderül, valójában nem értesz a munkádhoz, akkor
az imposztorérzéshez hasonló élményeket is tapasztalhatsz. Ezekkel sokan
találkoznak szakmai pályájuk során. Segíthet, ha konkrét tényekre támaszkodsz,
visszajelzést kérsz, és nem kizárólag a saját szorongásod alapján ítéled meg a
teljesítményedet.
6. Kérj segítséget, ha a lemaradás érzése
már túl nagy terhet jelent!
A lemaradás érzése időnként mindenkivel
előfordulhat, de nem mindegy, mennyire befolyásolja a mindennapjaidat. Ha néha
irigységet vagy bizonytalanságot érzel, az önmagában nem jelenti azt, hogy
komoly probléma van. Ha viszont hónapokon át szinte folyamatosan elégedetlen
vagy magaddal, nehezen alszol, elveszíted az érdeklődésedet a korábban fontos
dolgok iránt, vagy a szorongásod miatt már a munkádra és a kapcsolataidra sem
tudsz megfelelően figyelni, érdemes támogatást kérned. Beszélhetsz egy olyan
baráttal vagy családtaggal, akiben megbízol, de szakember segítsége is hasznos
lehet. Egy pszichológussal közösen könnyebben feltárhatod, milyen elvárások és
gondolkodási minták tartják fenn az elégedetlenséget, és hogyan tudsz
reálisabb, támogatóbb viszonyt kialakítani önmagaddal. Segítséget kérni nem
annak a jele, hogy gyenge vagy, vagy nem tudod megoldani az életedet. Inkább
annak a felismerése, hogy nem minden nehézséget kell egyedül feldolgoznod.
Ugyanúgy, ahogyan egy szakmai kérdésben is kérhetsz tanácsot egy tapasztaltabb
kollégától, a lelki nehézségek kezelésében is támaszkodhatsz másokra.
Nem vagy elkésve a saját életedből
A lemaradás érzése gyakran azt sugallja,
hogy létezik egyetlen helyes tempó, és ha nem tartod, akkor egyre távolabb
kerülsz a sikertől. A valóság azonban sokkal összetettebb. Van, aki korán
megtalálja a szakmáját, más több területen kipróbálja magát. Egyesek hamar
anyagi biztonságot teremtenek, másoknak több időre van szükségük. Ezek a
különbségek nem feltétlenül mondanak semmit arról, ki mennyire értékes, vagy
kinek lesz később kiegyensúlyozottabb élete. Nem kell lemondanod a céljaidról,
és nem kell úgy tenned, mintha nem érdekelne mások sikere. Elég, ha megtanulod
úgy kezelni az összehasonlítást, hogy közben ne veszítsd szem elől a saját
igényeidet. Figyeld meg, mi váltja ki belőled a lemaradás érzését, gondold
végig, milyen célok fontosak valóban neked, és válassz egy apró lépést, amelyet
most meg tudsz tenni! Lehet, hogy jelenleg az első állásod megtalálása a
legfontosabb. Lehet, hogy a munkahelyeden szeretnél magabiztosabbá válni, vagy
olyan életet kialakítani, amelyben több időd jut a kapcsolataidra és a
pihenésre. Nem szükséges mindent egyszerre megoldanod, és nem kell mindenki más
tempóját követned. A saját utad nem attól lesz értékes, hogy gyorsabb
másokénál. Attól lesz a tiéd, hogy fokozatosan megtanulod, mi fontos neked,
milyen döntések visznek közelebb hozzá, és hogyan tudsz továbblépni akkor is,
amikor éppen bizonytalan vagy. Lehet, hogy nem tartasz ott, ahol néhány évvel
ezelőtt elképzelted magad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elkéstél. A
következő fejezetedet nem mások eredményei, hanem a saját következő döntéseid
alakítják.
Források: www.magazine.alumni.ubc.ca, www.hbr.org, www.the-independent.com, www.psychologs.com
Képek forrása: www.unsplash.com, www.pexels.com
