Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak, kicsit
megnyugodhatunk, és újult erővel kezdhetjük a tavaszi félévet. Azonban biztosan mindenkinek van egy-egy
emlékezetes vizsgája az elmúlt időszakból, ami többször is visszatér
(rém)álmaiban, és a fejéhez kap, amikor eszébe jut.
Cikkünkben néhány ilyen történetet olvashattok.
1. történet:
„Egyszer elmentem vizsgázni, már vagy 20 perce írtam a
tesztet, amikor a tanár hozzám ért a jelenlétivel. Ekkor döbbentünk rá, hogy
nem vagyok rajta a listán. Nagyjából 4
percbe került, mire rájöttem, hogy nem a jog vizsgán ülök, hanem számvitelen.
Ekkor értelmet nyert, hogy miért voltak ilyen furcsák a
feladatok.”
2. történet:
„Valószínűség számításból vizsgáztam, amiből egyébként
nem egyszerű a vizsga, sok elméleti kérdéssel.
Ez már a második vizsgám volt, mivel az első sajnos nem sikerült. Még annyit
kell tudni, hogy a tanár előre leszögezte, hogy akit puskázáson ér, az csak
bizottság előtt, szóban felelhet a következő alkalommal.
A teremben leült mellém egy hozzám
hasonlóan szintén világos barna hajú, szemüveges srác. Én puskáztam papírról,
de nem volt benne szinte semmi használható. A srác mellettem lábára tette a
telefonját es abból írta ki a kérdésekre a választ. Már kiírt majdnem minden
választ, én pedig gondoltam magamban, hogy ez sem lesz fényesebb, mint az
előző.
A vizsga vége felé jártunk, amikor a mellettem ülő még
az utolsó feladatot írta ki a puskából. Ekkor
felüvöltött a tanár: „Maga! Igen,
maga ott!” - mutogat felém. „Maga,
szemüvegben! Láttam, hogy puskázott. Ne nézzen ilyen bambán!”
Na, ekkor gondoltam, hogy ez ennyi volt, mehetek
bizottság elé. Feljött a lépcsőn, odalépett a mellettem ülőhöz, és mondta neki,
hogy a bizottság előtt találkoznak legközelebb. Én összegyűrtem a kezemben lévő
puskát, betettem a zsebembe, és leadtam a dolgozatomat.
Mire haza értem
busszal, már be volt írva a kettesem.”
3. történet:
„EU gazdaságpolitika tárgyból mentem szóbeli vizsgázni.
Mivel levelezős voltam az egyetemen, így nem
igazán jártam be az órákra. A vizsgaterem előtt ülve vártam, hogy
megjelenjen a tanár, és kezdődhessen a vizsga.
A viszonylag üres folyosón odajött egy fiatal srác a
terem elé, aki szintén nézelődött jobbra-balra. Így megkérdeztem tőle, hogy ő
is erre a vizsgára vár-e, nem tudja-e mikor kezdődik?
Mondta, hogy igen,
amint megszerzi a terem kulcsát, már kezdhetjük is a vizsgát. Szerencsére nem
ragoztuk túl, hogy miért nem ismertem fel a tanáromat, négyes érdemjeggyel
távoztam.”
4. történet:
„Mérnök szakon tanultam, viszont közgazdasági óráink is
voltak, melyeket természetesen nem kedveltünk. Az egyik ilyen tárgyam zh-jára
nem sokat készültem, ráadásul a tanárt
sem csíptem nagyon, de úgy voltam vele, hogy próba szerencse.
Mikor megérkeztem, kiderült, hogy tippelős, gépen
kitöltős teszt lesz, ami kicsi reményt adott a megfelelt eredmény lehetőségére.
A gyülekezők között megjelent egy
ismerősöm, aki teljesen más szakon tanult és nem mellesleg korábban udvarolt is
nekem. Mint kiderült, felügyelő tanárként jött, mert a tanárom a nagybátyja,
és besegít neki.
Amikor elkezdődött a teszt, a srác nagyon figyelte
minden mozdulatomat, többször oda is jött átnézni a cuccaim, hogy a puskáimat
keresse, – természetesen nem volt nálam – ami számomra elég kellemetlen
szituációt eredményezett.
Sikerült a teszt,
úgyhogy mehettem vizsgázni is, de már a nagy előadóban papír alapú teszteket
írtunk. Erre sem sokkal több
tudással mentem, mint zh-ra, pedig a feladatok jóval nehezebbek voltak. A srác
megint jött felügyelni, de beültem a sorok közepére, így nem tudott odajönni
„átkutatni”, így csak a folyamatos megfigyelés maradt. Éreztem, hogy nem
sikerült valami fényesem a dolgozatom, de bíztam benne, hogy elérte a
minimumot.
Néhány nappal
később jött egy Messenger üzenet a sráctól, melyben az állt, hogy gratulál a
ketteshez, és hogy jövök neki eggyel.
Szerencsére a Neptunban is ez az eredmény szerepelt, így nem kellett többet a
vizsgákon találkoznom a sráccal.”
5. történet:
„Életem első szóbeli
vizsgája volt az egyetemen, jogi alapokból. Rengeteget tanultam, és mivel az apukám
jogász, így sok minden ismerős volt már a hallottakból. Az előtérben mindenki engem kérdezgetett, és tudtam is válaszolni,
segíteni nekik. Amikor beültünk a barátnőmmel a tanár úr elé, teljesen
lefagytam és össze-vissza válaszokat adtam a tételekre. A barátnőm pedig
annyira leblokkolt, hogy még válaszolni sem igazán tudott.
Én nagy nehezen megkaptam a nem túl megérdemelt kettesemet, a barátnőm sajnos azt sem. A maradandó élmény nem is itt kezdődött, hanem amikor kimentünk a teremből a megalázottság terhével együtt, csak arra vágytunk, hogy hazaérjünk. De ekkor szembesültünk vele, hogy az iskolában ragadtunk, mivel leszakadt az ég, és mindenki az ajtó előtt állt és várta, hogy elálljon (természetesen senkinél sem volt esernyő, mivel hét ágra sütött a nap, mikor érkeztünk).
Egy fél óra-óra után megelégeltük és elkezdtünk futni a metróhoz (ami nagyjából 10 perc séta), a probléma az volt, hogy félúton elkezdett esni a jég is, ami hatalmas erőkkel ütődött a fejünknek, és a legközelebbi fedezék a metró aluljáró volt, így még gyorsabban kezdtünk futni. Mire fedett helyre értünk, nem volt rajtunk száraz felület. Nagyon emlékezetes maradt ez a „jól sikerült” vizsga utáni hidegzuhany.”
Képek forrása: freepik.com
