Mesélj egy kicsit magadról, jelenleg mit tanulsz, és mik a feladataid a munkahelyeden?
Gyulán nőttem fel, és a tanulmányaimat elsőtől egészen
tizenkettedik osztályig román iskolába töltöttem, ott is érettségiztem le.
Ezután költöztem Egerbe, és jelenleg a gyógypedagógia szak második évét
fejeztem be az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen.
A munkahelyemen a feladatom az, hogy a
buszmegállókban figyeljem a felszálló és leszálló utasokat, az adatokat pedig
rögzítsem egy megadott táblázatba. Reggelente 6 és
10, délután pedig 2 és 6 óra között dolgozhatok.
Mi az, amit szeretsz a munkádban?
Nekem nagyon tetszik, hogy a munkaidő rugalmas és én dönthetem el, hogy délelőtt vagy délután szeretnék dolgozni, és azt is én választom ki, melyik napokon megyek ki a megállókhoz. Ez sokat segít abban, hogy a saját ritmusomhoz igazítsam a munkát.
Szeretem azt is, hogy miközben dolgozom, nyugodtan tudok zenét hallgatni,
így még kellemesebben tellik az idő. Maga a feladat is érdekes számomra,
hiszen figyeltem az emberek mozgását, a mindennapjaikban, ez egy teljesen új
élmény volt.
Hogyan oldod meg, hogy beleférjen a munka a szabadidődbe a tanulás mellett?
Igyekszem tudatosan beosztani az időmet. Előre megtervezem,
melyik napokon tanulok többet, és ehhez igazítom a munkavállalást is. A
rugalmasság itt nagyon sokat számít nem volt fix beosztás az elején, így
mindig úgy tudtam vállalni a műszakokat, hogy közben a tanulás se szenvedjen
kárt. Sokszor hasznosítom az üresjáratokat is, például tanulok utazás közben
vagy a nap elején, amikor frissebb vagyok.
Hogyan érzed, formált rajtad ez a munka, értek olyan tapasztalatok, amiket tudsz kamatoztatni a jövőben?
Bár nem túl sok interakcióm van más munkatársakkal, a munka
mégis sokat tanított: elsősorban az önállóság és a felelősségvállalás terén.
Egyedül kell kimenni, figyelni, pontosan jegyzetelni nem volt, aki helyettem
figyeljen, így erősítettem, hogyan tartsam fenn a figyelmem hosszú időn
keresztül. Ez a koncentrációs képesség szerintem a későbbiekben, a
gyógypedagógiai pályán is hasznos lesz, ahol szintén fontos a türelem és az
odafigyelés.
Megosztanál velünk valamilyen szórakoztató történetet, ami a munkahelyeden történt?
A munka alatt az egyik legérdekesebb élményem az volt, hogy
az idősebb emberek szinte mindig köszöntek, és gyakran beszélgetni kezdtek
velem. Nem vagyok ehhez hozzászokva, szerintem az én korosztályom
általában kicsit zárkózottabb.
Volt olyan néni, akivel több alkalommal találkoztam és kedvesen megkérdezte,
„ma is figyelsz minket?”, és aztán mesélt egy kicsit a napjáról. Ezek az apró
találkozások különösen emlékezetessé tették a munkát.
Mit tanácsolsz egy olyan embernek, aki most keres diákmunkát?
Azt tanácsolom, hogy bátran vágjon bele! Minden munka ad
valami újat még ha elsőre egyszerűnek is tűnik a feladat, közben rengeteg
tapasztalatot lehet szerezni. Érdemes olyan munkát keresni, ami rugalmas, hogy
könnyebben össze lehessen hangolni a tanulmányokkal. És ne féljünk az
egyedülléttől sem néha ezek a csendesebb, nyugodtabb munkák is tudnak sokat
adni, és lehetnek nagyon élvezhetőek.
Mi a véleményed a Meló-Depóról és a project vezetődről?
Nagyon elégedett vagyok a Meló-Depóval, minden gyorsan,
gördülékenyen zajlott, és mindig elérhetőek voltak, ha kérdésem volt. A
projektvezetőm is rendkívül segítőkész volt, mindenben támogatott, és ezt
utólag is köszönöm! Jó érzés volt, hogy valóban partnerként kezeltek, nem csak
egy „diák munkásként”.
