A mentális egészség vagy annak kibillenései körüli tabuk szerencsére egyre inkább csökkennek, így ezekről a fontos témákról többet beszélünk, tanulunk, és igyekszünk többet megtudni, hogy javítsunk a saját életminőségünkön is. Az egyetemi tanulmányok egy nagyon formatív korszakot jelentenek minden hallgató életében, hiszen ez egy elkülöníthető lépcsőfok és állapot a gyerekkor és felnőttkor között mégis összeköti őket. Számos mentális, érzelmi kihívással is meg kell küzdeni ebben az időszakban, hiszen az új élethelyzet különböző hatásokat, érzelmeket vált ki belőlünk, változatos tapasztalatokat hoz az egyetemi élet, amiket aztán valahogy bele kell illeszteni a meglévő világképünkbe, illetve átformálni azt a minket ért hatások alapján. Ezen időszak, a vele járó kor-specifikus és/vagy Magyarországon jellemző helyzeteket jártuk körbe ebben a cikkben Kovács Orsolya, pszichológussal.
A cikk a Felsőoktatási Tanácsadási Egyesület (FETA) Országos
Hallgató Mentális Egészség Felmérés 2023-as kutatási gyorsjelentésén alapul,
ugyanis ez, bár nem teljesen reprezentatív, fontos problémákat számosít, amik a
magyar egyetemistákat intézményeket átívelően érint. A kutatásban felmért
nehézségeken és problémákon túl ezeknek okairól, gyakoriságáról, a helyzet
súlyosságáról, de a megoldási lehetőségekről, ötletekről és bevált
gyakorlatokról is beszámolunk, hogy a ehető legátfogóbb képet adjuk a témáról.
Bár sok probléma érinti a magyar hallgatókat mentális egészség szempontjából,
ezeknek egy része életkori, élethelyzeti sajátosság, más részére pedig vannak
egyéni, illetve rendszer szintű megoldási opciók, így a helyzet nem csupán
aggasztó, de javítható.
A FETA először 2021-ben készítette el a kutatását, amit
2023-ban megismételt, így az adatokat már a korábbi eredmények kontextusában is
lehet elemezni. A kutatás alapját adó kérdőíveket az ország számos
felsőoktatási intézményének hallgatói töltötték ki. Nagy eltérések vannak
abban, hogy melyik egyetemről hányan vettek részt a kitöltésben, viszont a
résztvevő intézmények nagy számának köszönhetően az adatok Magyarország
hallgatóinak változatos csoportjait reprezentálja.
Az egyik fontos pont, amit Kovács Orsolyával is
megvitattunk, a hallgatók pénzügyi helyzete, illetve az ehhez kapcsolódó
biztonságérzet. A kitöltők 37,3% nem érzi magát pénzügyileg biztonságban, 55,6%
dolgozott a szemeszter során. A pszichológus saját oktatói tapasztalatát is
segítségül hívva megerősítette, hogy jelenleg a hallgatók nagy aránya dolgozik
a nappali tagozatos képzés mellett, sokan heti 20+ órát is, hogy biztosítsák a
megélhetésüket a tanulmányaik idejére, viszont ez sokszor negatív hatással van
a tanulási teljesítményükre, illetve rendkívül megterhelő, hiszen egyetemi
jelenlét, tanulás és munka mellett alig jut ideje ezen hallgatóknak szabadidős
tevékenységekkel, szociális programokkal való kikapcsolódásra vagy egyáltalán
kellő mennyiségű és minőségű pihenésre. Mindezen nehézségek a tanulási
motivációt is csökkentik.
Kovács Orsolya említette az egyetem melletti a dolgozás
pozitív hatását, miszerint ez „a legtöbb embernek segíti az önállósodását meg a
kompetenciaérzetét”. Emellett viszont leszögezte, hogy a problémát a túl sok
munka jelenti. A túl sok munka és az egyetemi tanulmányok mellett nem jut sok
hallgatónak ideje és lehetősége megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre.
Amellett, hogy ez fizikai kimerültséghez vezet, mentális hatása is jelentős. A
szakember szerint ez „az érzelemszabályozásra, a szorongásra is kihat”, ingerlékenységhez, helyzetek nehezebb
kezeléséhez vezet, ugyanis a fáradtságtól ingerlékenyebb az ember, nehezebben
viselkedik asszertív módon.
A pszichológus szerint egy másik negatívuma a taulás mellett
túl agy mennyiségű munkának pont az elsődleges tevékenységre, a tanulásra hat
ki. „Nem tud valaki teljesen bevonódni, elmélyülni a tanulmányaiban, hanem
sokszor csak a kötelező, úgymond minimumot teljesíti annak érdekében, hogy
meglegyenek a vizsgák.” Nem csak az egyetem ideje alatt negatívum ez, de a
végzés után is, ugyanis emiatt a végzettek nem érzik elég kompetensnek magukat
a szakmájukban a pályakezdéskor.
A tanulás melletti munkához kapcsolódóan a szakember
rávilágított a folyamatos fáradtság, mint státusszimbólum problémájára is. Azt,
hogy valaki produktív, folyamatosan aktív, és mindebben elfárad, dicséretesnek,
kívánatosnak tekinti sok társadalom apjainkban; ezek körül a magyar sem
kivétel. Ez viszont egy ördögi kör, hiszen csak teljesítménynövelésbe,
fáradtságba sodorja az embert, ami nem fenntartható hosszú távon legyen szó
egyetemistákról, vagy teljes állásban dolgozókról akár.
Kovács Orsolya ennek kapcsán kiemelte, hogy „a kiégés
megjelenik egyetemista korban”. Hagyományos vagy optimális esetben az
egyetemről kilépve a fiatal végzősök az éreznék, hogy kinyílt számukra a világ,
lehetőségek veszik őket körül és izgatottan várják, hogy bele vethessék magukat
a szakmájukba. Ehhez képest jellemző a tanulásban, nagy leterheltségben való
kiégés, a demotivált hallgatók, akiknél az érzelmi és mentális kimerülés tetézi
a pályakezdés kapcsán normál esetben is jelentkező nehézségeit.
Egy másik, a fiatal pályakezdőket jellemzően érintő kihívás
a kapunyitási pánik. A pszichológus ezt a következő módon foglalta össze: ez az
időszak az „önállósodás megélése szakmai síkon, leválás a szülőkről anyagi,
érzelmi értelemben egyaránt, első komolyabb párkapcsolati próbálkozások
megélése”. Ezek párhuzamosan jelentkező „teljesítmény helyzetek, amikben megmérettetődik
újra az ember”. A társadalmi és munkaerőpiaci hely megtalálása, valamint a
párkapcsolatok meghatározó élményei egyszerre vannak jelen. Mivel mindez
egyszerre zajlik „eköré épül egyfajta szorongás és bizonytalanság”. Különbözik,
hogy „valaki mennyi idő alatt találja meg a válaszait, megtalálja-e a válaszait
mindegyikre, vagy inkább megpróbálja csak az egyik területre összpontosítani az
energiáit.” Például vannak, akik ebben az időszakban kizárólag a karrierjükre
koncentrálnak, és a többi elemre később szánnak csak figyelmet.
A kapunyitási pánik esetében nem csak az egyszerre
jelentkező megmérettetési helyzetek okozzák a pánikot, hanem a rengeteg
párhuzamos lehetőség is. Kovács Orsolya így írja le ezt a helyzetet: „a
rengeteg lehetőség nagyon sokszor inkább szorongást kelt az emberben, mert
nehezen tudja a fiatal eldönteni, hogy melyik irányba is induljon.” Ez pedig
tehetetlenség, lebénulás érzéshez vezethet. „Magyarországon nagyon sok
egyetemistánál a maradjak Magyarországon vagy menjek külföldre? Hol kezdjem el
az életemet?” kérdések is felmerülnek.
Mivel sokaknál reális lehetőség, másik város helyett már másik országba
költözés is felmerül, ami csak hosszabbá teszi a lehetőségek listáját. Az adja
a nehézséget, hogy igyekszünk minden eseten jó döntést hozni, de minél több az
opció, ez annál nehezebbnek tűnik.
A szakember a helyzetre adott gyakori megküzdési és elkerülő
stratégiákat is részletezte. Ilyenek például a „további egyetemek elvégzése, „örök
gyakornokok”, illetve az úgynevezett „nem leválók”. Ezekben a helyzetekben az
egyén igyekszik fenntartani azt a kellemes állapotot, amiben egyetemistaként van
ahelyett, hogy szembe nézne a nehézségekkel.
Ennek az oka, hogy az egyetem struktúrát nyújt, ami a felnőtt létben
nincs meg ilyen módon, ott mindenért felelősséget kell vállalnia az egyének. Ezt
a szorongást próbálják sokan kikerülni. Egy további ok az is, hogy sokaknál a középiskola
után az egyetem szabadságot jelent, ezután a munka kötöttsége ijesztő.
Egy tárgyalt megoldási kísérlet a túlkompenzálás is,
leggyakrabban „folyamatos bulizáson, hedonista életmódon” keresztül a szorongás
elfedésére. Szerencsére több lehetséges megoldást is említett ezekre a
pszichológus. Egyrészt, „a közösség segíthet a mértéktartásban”. Ha az adott
társaságban nem szokás a mértéktelenség, a szociális programok nem csak az
ivás, bulizás körül forognak, akkor ez vissza tudja tartani azokat is, akik
erre hajlamosak lennének. Ezen túl „önismeret, önvizsgálat, határtanulás kell a
káros szenvedélyek ellen.” Nem feltétlenül könnyű, de szükséges, hogy
rendszeresen rá tudjunk magunknál kérdezni, élvezzük-e a tevékenységet vagy már
túlzásba esünk. Ehhez kapcsolódóan
érdemes magunkat arra is emlékeztetni, hogy a „szabadság megélése nyilván nem
csak a szerhasználaton keresztül
lehetséges”.
„Ha valaki nem tud ezen egyszerűen átlendülni és komolyabb
aspirációkat találni az életében, hanem ezt a motiválatlanságól fakadó
szorongást meg a szorongásból fakadó motiválatlanságot valamilyen szerrel
igyekszik tompítani, ami ideig-óráig működik, de utána már csak rombol.” –
tette hozzá Kovács Orsolya. Az egyetemista időszak tehát lehet a szabadság
és a lehetőségek megjelenésének az időszaka, amik motivációt adnak a friss
pályakezdőnek, aki így lelkesen kezd bele karrierjébe és a felnőtt létbe. Ezzel
párhuzamosan a lehetőségek mennyisége vagy a túlterheltség vezethet kiégéshez
is még a pályakezdés előtt.
A szerhasználat társadalmi kontextusát is áttekintettük,
ugyanis ez nagyban befolyásolja az egyetem alatti trendeket is. A szakember
szerint Magyarországon „a szorongásoldásnak hosszú generációkon átívelő módja
az alkoholizálás”. Emiatt „nem újdonság egy fiatalnak”, hogy valószínűleg a
szűkebb és tágabb családi, ismerősi körében is látott példát erre a stratégiára.
„mintakövetésen keresztül könnyen nyúl
ehhez”. Ezen túl „ezt erősíti a média
hatása, a politika hatása és a társak hatása” is. Egy lehetséges megjelenése
ennek, hogy „ha a mértéktelenség felé tolódnak el az ünneplések, akkor az
nagyon be tud ivódni”. Amiko baráti társaságban, az egyetemi csoportban
mindennek a megünneplése mértéktelen alkohol fogyasztással jár együtt, akkor az
könnyen szokássá válik, amiről a alkohol addiktív hatása miatt is nehéz később
leszokni.
Az egyetemista korosztályon és élethelyzeten túl is
megfigyelhető a szerhasználat problémája.
Kovács Orsolya szerint „komoly nyomással járó munkaköröknél is egyre
inkább divat sajnos a komoly szerhasználat”. Nem csak alkoholról, de drogokról
is szó van. Amikor ez „elfogadhatóként épül be egy csapat narratívájába,
könnyebben veszik át ezt a csoport más tagjai is”. Ebben az esetben is azt a
példát követjük, amit a közvetlen környezetünkben látunk. Különösen fiatalon,
egy ilyen közegbe frissen bekerülve érezheti azt az ember, hogy ezekben a
szokásokban neki is részt kell venni, vagy azzal igazolja ezen szereknek a
fogyasztását magában, hogy azok is ezt csinálják, akiknek tekintéjük van
szakmai vagy társadalmi tekintetben.
Az alkohol társadalmi kontextusa után az egyetemi
programokra visszatérve is megfigyelhető, hogy „az alkoholnak önálló brandig
értéke van”. Azzal, hogy alkohol köré szerveződik egy program, már számítani
lehet résztvevőkre, míg más események esetén sokkal nagyobb reklámra,
mozgósításra van szükség. Az magyar egyetemeken és azokon túl is megfigyelhető
a szakember szavaival élve, hogy „magas a társadalmi frusztráció szintje, ezt
folyamatosan tompítani igyekeznek az emberek”. Az alkohol pedig szorosan
kapcsolódik ehhez, mivel „ez tűnik a legkönnyebb tompításnak, mert kevesebb
erőfeszítést igényel, mint a mozgás a terápia vagy a közösségi programok. Tehát
a könnyebb útnak tűnhet ezt választani.”
Az interjúsorozat ezen részében bemutattunk több olyan
nehézséget és negatív jelenséget, ami az egyetemistákat kiemelten érinti
napjaink Magyarországán. Több társadalmi trendet és megküzdési-, elkerülési
mechanizmust is végigbeszéltünk Kovács Orsolya pszichológussal. A további
részekben a mentális egészség más aspektusaira és hatékony megküzdési, probléma
kezelési módszerekkel is foglalkozunk, hiszen fontos nem csak a problémákat
sorolni, de ezekre megoldást is keresni.
forrás: www.feta.hu
képek forrása: www.unsplash.com,
www.pexels.com
