A mentális egészség egy sok elemű, az élet különböző területeit átszövő része az emberi életnek. Míg a sorozat első részében olyan témákat részleteztünk, mint a hallgatói munkavállalás az egyetemmel párhuzamosan, a kapunyitási pánik, erre adott megküzdési vagy elkerülési stratégiák, illetve az alkoholnak- és más szereknek a hatása mindebben. Ebben a részben olyan további mentális egészséggel kapcsolatos kihívásokat részletezünk, ami az egyetemisták életében gyakran megjelennek, illetve megoldási lehetőségeket is bemutatunk a szakember segítségével.
Kovács Orsolya kiemelte továbbá, hogy a „testünkkel való
kapcsolatunk sincs fejlesztve önismereti szempontból, hogy érezzem, hogy mire
van a testemnek szüksége, mennyi táplálékra, mennyi mozgásra. Minthogyha
ezeknek szintén a tompítását sajátítaná el egy csomó ember”. Emellett gazdasági-társadalmi
okokra is kitért, ugyanis példaként említhető, hogy jóléti külföldi egyetemeken
„elérhető, olcsó, jó izgalmas órákkal, megközelíthető” sportközpontok, amiket a
hallgatók könnyen igénybe tudnak venni. Az ilyen lehetőségek jelenléte is
növeli a sportolási motivációt. Ezen túl alapvető szempont, ami sok hallgatónál
a prioritási listán hátulra helyezi a sportot, az ennek a tevékenységnek az időigénye
tanulás, munka mellett. Az első részben tárgyaltuk magas heti munkaóraszámot,
mint egy faktort, ami az egyetemisták kiégéséhez és tartós fáradtságához vezet.
Ilyen munka és tanulás mellett természetesen nem a sportolás lesz a hallgatók
prioritása idő allokáció szempontjából, hanem a kevés szabadidejüket igyekszik
pihenéssel tölteni.
A szakember a kötelező egyetemi testnevelés kapcsán
rávilágított, hogy „valószínűleg már késő egyetemista korban kialakítani ezt a
testkultúra-sportkultúra”. „Nem feltétlenül késő, de nyomás hatására legritkább
esetben szokott valami sikeres lenni”. A sportolás kötelezővé tétele helyett a közösségiség
érzése fontosságát emelete ki. „Szeret az ember tartozni valahová”, de ezen
kevesebb a hangsúly a pszichológus szerint. Ha ezen lenne a fókusz az
edzéseken, az segíthetne, hogy bevonzza és megtartsa a hallgatókat.
A sportoláshoz kötődően a testkép kérdésére is kiértünk.
Kovács Orsolya szerint itt a szerepet játszó szempontok az, hogy „ki mit tart
reálisnak, hogyan formálja ezt a képet a média, és mit tud a gyakorlatban
megtenni ezért a hallgató”. Szerinte „van,
aki ebben összhangot tud teremteni és bizonyos szintig függetleníteni is magát
a média által sugallt hatásoktól”, bár ez nagyon nehéz. Egy „másik tipikus
stratégia a túlkompenzálás”. Ez rengeteg mozgást jelent, „de nem a test
határaira figyelve, inkább irreális test elérése elfogadás élményért”. A
szakember megemlítette „egészségesebb vonalat képviselő” influenszerek tevékenységét is, elismerve, hogy nehéz az
egészséges mennyiségű mozgás beépítése a mindennapokba ezzel együtt is.
Az irreálisan sok sportolással szembeni másik véglet, hogy „vannak
azok, akik már eleve borítékolják a kudarcot” és „inkább teljesen elkerülnek
mindenfajta mozgást”. Illetve „van, akinek napi szintű szorongás a testképe, de
nem találja az utat arra, hogy hogyan vehetné a kezébe az irányítást”. Kovács
Orsolya szerint sokszor a fő problémát „határproblémák és lelki problémák”
jelenik. „Ezek között nem tud olyan harmóniát teremteni [az illető], ami
lehetővé tenné, hogy időt és energiát szánjon a mozgásra”. Ehhez kapcsolódóan,
de más egészséges szokások hiányára is magyarázat lehet, hogy „sokaknak a
megélése, hogy összhangba hozni az életfeladatokat az egy rettenetese bonyolult
kihívás, és nagyon nehéz nagyon sokaknak megtalálni ebben azt az egyensúlyt,
amiben ők jól lennének.”
A sportolás az egyik leggyakrabban emlegetett és javasolt
megoldás a mentális egészségünk megtartására. Tekintve, hogy ez a magyar
egyetemisták között a fent említett okokból kifolyóan nem általános, és
sokaknál akadályokba ütközik, bemutatunk más hasznos tevékenységeket is. A
szakember egyik legfontosabb javaslata a „rugalmas napi ritmusnak a beállítása.
Tehát a nagyon széteső, szétfolyó, kaotikus hetek helyett egy olyan ritmust
felvenni, amit az idegrendszer meg a szokások lehetővé tesznek. Mert akkor nem
kell állandóan újra terveznie az agynak, hanem vannak jól bejáratott rutinok,
amik biztonságot adnak, lenyugtatják az idegrendszert” A „reggeli
kutyasétáltatás, délutáni séta, esti relaxáció mind lehetnek olyan elemek,
pillérek, amik ezt a stabilitásérzést tudják hozni.” Ezek a tevékenységek
egyedül is végezhetők, de a mentális egészség támogatásában nagy szerepe van a
szociális kapcsolatoknak is.
Kovács Orsolya szavaiban: „a társas támaszt nagyon
kiemelném. Az értékes és mély kapcsolódások iszonyú protektív hatással bírnak.”
Hangsúlyozta, hogy a munka és tanulás és a társas kapcsolatok között „muszáj
törekedni egyfajta egyensúly kiépítésére, mert ezekben lehet feltöltődni.” Megemlítette
továbbá, hogy „akinek ez sok szorongást okoz, ott mindenképpen érdemes a
szociális készségek fejlesztésével foglalkozni” Mindezzel a cél „olyan baráti
kapcsolatok kialakítása, amik tovább vihetők.” Ezek felépítésének „az egyetemi
környezet nyílt lehetősége.” A
szakválasztásnak köszönhetően legalább egy közös érdeklődés már kapásból
van a szaktársak között, így érdemes erre építeni akár, és az egyetem nyújtotta
lehetőséget kihasználni a barátságok építésére is. Bár sok különböző életutat
bejárva kerülnek a hallgatók ugyanarra az egyetemre, de az egyetemista
élethelyzet egy olyan közösség, ami szintén segít a nyitásban.
A szakember szerint továbbá „fontosak a kirándulások, a
természettel való kapcsolódás, az, hogy az ember merjen kimozdulni.” A séták,
túrák egyfajta „felszabadultság élményt” tudnak nyújtani. Jót tesznek ezek a
fizikai egészségnek is, illetve egy kis szünetet , eltávolodás jelentenek a
mindennapi életünkből akár egy fél órára is. A természetjárás és szocializáció
mellett fontos „a befelé fordulás, lecsendesedés is.” Ilyen tevékenységek
lehetnek például az olvasás, „relaxációs vagy jóga gyakorlat”, rajzolás; bármi
olyan, ahol a saját gondolatainkkal, érzésekkel tudunk kapcsolódni.
Annak ellenére, hogy a szociális kapcsolatok kialakítása és
fenntartása ennyire fontos a mentális egészség fenntartásához, a kérdőívet kitöltők
36% számolt be gyakori vagy midig fennálló magányosság érzéséről. Ennek az
okait és következményeit is részletezte a pszichológus. Az, hogy „vannak rá
szavaink, fel tudjuk címkézni” növelik a számokat. Egy befolyásoló szempont
lehet, hogy nagyvárosban, kisvárosban él-e az ember és van-e közösség azon a
helyen. „Szerintem ezek a számok arra is rámutatnak, hogy nagyon sok helyen
nincsenek valódi értékalapú, megtartó közösségek, amihez az egyén fordulhatna.
Sok az olyan közösség, amiben nem oldódhat fel az egyén.” Ez egy olyan probléma,
amin „egy egészséges közösség építés nagyon sokat segítene.”
Természetes, hogy a „leválás jár egy bizonyos szintű magány
érzés megélésével, de az, hogy ez a magány mennyire fájdalmas, az már nem
mindegy.” Például az „elszigetelt magány, amiben az illető azt érzi, hogy
senkinek nem fontos” ezen a természetes magányon túl van és negatív hatásokkal
van tartós fennállása a mentális egészségre. Ezzel szemben „néha befelé figyelésben
megjelennek a gyerekkori sémái, az elhagyatottság, a magány, amivel megtanul [az
ember] megküzdeni ebben az időszakban, az például egy természetes folyamat tud
lenni.” A teljes magány viszont, ahol „nem tudna kit hívni segítségért” az
illető, az nagyon rontja a mentális és fizikai egészséget, pusztító, ha
„gyakran és nagy mennyiségben éli át valaki”.
A szakember szerint az internet egy kettős szerepet tölt be
a magányosság érzésében. Egyébként nehezebben kapcsolódó embereknek biztosíthat
olyan közösséget, ahol kapcsolódni tudnak, „de előfordulhat, hogy eltolódhat a
kapcsolódás olyan csoportok felé is, amik gyűlöletkeltőek lehetnek és akkor
újratermelődik az elszigetelődés vagy elszigeteli attól, hogy „a valóságban
kapcsolatot építsen”. Így tehát az internet lehet híd, de el is szigetelhet.
Sok múlik a felhasználón, de az algoritmuson, a szerencsén is, hogy milyen
online közösségekbe kerül be az illető.
A magányossághoz azért járul hozzá természetesen is sokszor
a leválás, mert, „a fiatal elköltözik” otthonról egyetemistaként, ezzel pedig „a
családi miliőből is kiszakad, ami állandóság, biztonság volt”, de ezzel
párhuzamosan még „nem találta meg azt a baráti társaságot vagy párkapcsolatot”,
ami ezt a stabilitást, biztonságot helyettesíteni tudná.
Kovács Orsolya szerint „a magányosság jelentős százaléka
abból fakad, hogy sok fiatal vágyna párkapcsolatra. Ebben az időszakban ezt az
emberek az értékességük fokmérőjének is tartják, és ha ez nem sikerül, vagy egy
nem jó minőségű párkapcsolatot sikerül találni, akkor a magányosság érzése
nagyon el tud uralkodni az embereken.” Ezzel
kapcsolatban szintén említést érdemel, hogy „nagyon sokszor ott van a social
media, ahol nyilván azt fogja látni, hogy mindenki a szerelmével jobbnál jobb
helyeken utazgat, és ez el tudja
mélyíteni a magányossághoz kapcsolódó
fájdalmas érzéseket.” Nem a közösségi média az egyetlen ok, de nehéz
kizárni az ezen keresztül okozott és érzett sikertelenség, magányosság érzést
miközben a kikapcsolódás, pihenés egyik jelentős módja is ezen felületek
felhasználása. A párkapcsolatok mellett természetesen a baráti társaságok is
rendszeresen megjelennek itt, ami szintén hatással lehet a magányosság érzésre,
hiszen nem csak a párkapcsolat, de a barátság, vagy a jó minőségű barátságok is
sokak életéből kieshetnek ebben az átmeneti időszakban, vagy egyszerűen
hiányozhatnak.
A pszichológus által javasolt megoldás egyértelmű. „A
közösség megtalálása nagyon fontos. Érdemes keresni. Megnézni, hogy mik azok a
hobbijaink, amik összekapcsolhatnak mással a rajzórától kezdve a túrázáson át a
táncig. Mi az, amik mi vagyunk, amiben jól érezzük magunkat.” Hangsúlyozta,
hogy olyan helyet érdemes keresni ezek alapján, ahol közösséget is szerveznek.
Ahogy a sport kapcsán már tárgyaltuk, a valahova tartozás alapvető emberi
igény, így sokat segít, ha egy közösségnek a tagjaivá tudunk válni azáltal,
hogy egy közös hobbink van. Ezekre a kapcsolatokra aztán tovább lehet építeni a
hobbitól független tevékenységeken keresztül is, ahol még jobban megismerhetjük
egymást, és el tudjuk mélyíteni a barátságot.
Ebben a részben kevesebb témát vitattunk meg, de annál
részletesebben. A sportolás és a magányosság egyaránt nagy hatással van az
egyetemisták életére, mindennapjaira és mentális egészségére. Ha észrevesszük a
trendeket, és megértjük ezeknek az okait, az segíthet, hogy találjunk
megoldásokat, és azokat használjuk is. A felsorolt pszichológusi javaslatok
minden generációban hasznosak lehetnek. Mivel az egyetemista lét egy jelentős
korszakváltás, amikor a hallgatók már felnőttként a saját érzelmeik és körülményeik
kontrollálói, különösen fontos ezekkel foglalkozni, és a módszereket
kipróbálni, hiszen ezek hosszú távon tudnak segíteni egy egészségesebb életben
és hosszan tartó barátságokban.
forrás: www.feta.hu
képek forrása: www.unsplash.com,
www.pexels.com
