Kevés dolog képes annyira próbára tenni az
ember türelmét, mint az egyetemi csoportmunkákon együtt dolgozni valakivel, aki
csak „eltűnik” a közös feladatok idején. A projekt leadási határideje közeleg,
a prezentáció diái még hiányosak, a közös Google dokumentumba egyelőre csak te
írtál, és azon kapod magad, hogy a többiek helyett is dolgozol. Ismerős a
helyzet? Bár a legtöbb egyetemi program a magyar oktatási hagyományoknak
megfelelően egyéni feladatokkal és számonkérésekkel operál, mindenki belefut
több, kevesebb csoportmunkába a képzés során. A feladatok célja, hogy a
hallgatók megtanulják, hogyan működik egy csapat a valóságban. De mit tehetsz,
ha a csapat egy része nem úgy működik, ahogy kellene?
Miért fontos a csapatmunka az egyetemen?
Bár sokan nyűgként élik meg, a csoportmunka
nem véletlenül épül be az iskolai tanórákba és a legtöbb egyetemi kurzusba. Az
oktatók így próbálják szimulálni a munkahelyi környezetet, ahol ritkán dolgozik
valaki teljesen egyedül. Nem csak a munkahelyen alkalmazhatók az itt tanult
készségek, hiszen az ember társas lény, így minden más területen is együtt
működik másokkal. Egy jó csapatmunka során fejlődik a kommunikáció, az
együttműködési képesség, a konfliktuskezelés, a felelősségvállalás is. Mindezek
olyan skillek, amik minden társas kapcsolatban jól jönnek.
Az együttműködés rávilágít arra is, hogy
mennyire különbözően működünk. Nem mindenki dolgozik ugyanúgy, ugyanabban az
ütemben vagy stílusban. Van, akit az nyugtat meg, hogy más az első héten
megtervezi az egész beadandót és pontosan beosztja, hogy mikor milyen lépéseket
kell teljesíteni, hogy időben kész legyen. Más az utolsó pillanatban száll be,
mert idő nyomás alatt dolgozik a leghatékonyabban, vagy könnyen elfelejti a
határidőket. Vannak, akik csenden és következetesen elvégzik a rájuk kiosztott
feladatokat, míg mások inkább az egészet maguk csinálnák, mert csak ilyenkor
érzik, hogy jó az eredmény. A kihívás az, hogy ezekből a sokféle működésekből
egy hatékony közös működést lehessen kialakítani.
A leggyakoribb problémák
A „potyautas” jelenség minden hallgató
számára ismerős. Egyes csapattagok minimális erőfeszítéssel, de ugyanolyan jó
jegyet szeretnének, mint akik ténylegesen dolgoztak. Az ilyen helyzetek
egyszerre keltenek igazságtalanságérzetet azokban, akik valóban elvégezték a
csoportmunka zömét, és rombolják az egész csapat motivációját.
A szándékos munkakerülés mellett gyakori
gond az egyenlőtlen feladatmegosztás is. Ha nincs előre tisztázva, hogy hogyan
lehet nagyjából egyenlő részekre osztani a munkát, mik ezek a részfeladatok, és
ki mit csinál, akkor könnyen előfordul, hogy néhányan túlterhelődnek. Ez
eredhet abból, hogy mindenki valóban részt venne a feladatban, de egyesek
kontrolláló módon maguk akarják elvégezni, ellenőrizni vagy akár újracsinálni a
csapattagok feladatait a szerintük megfelelő módon. Ez a többi csoporttag
esetében passzivitáshoz is vezet, hiszen minek törné magát bárki egyetemi
feladatokkal, ha van, aki elvégezze helyette? Abból is fakadhat az egyenlőtlen
munkamegosztás, ha valaki elkezd korán dolgozni a feladaton, míg mások későbbre
hagynák. Így azok, akik korán kezdtek lehet, hogy egyre többet és többet adnak
a közös projekthez, mert nem bíznak abban, hogy a későn kezdők valóban
megcsinálják a részüket a határidőig, így végül számukra nem is marad sok
feladat.
A kommunikáció hiánya is egy visszatérő
probléma. Annak ellenére, hogy rengeteg azonnali kommunikációt lehetővé tevő
eszköz és platform rendelkezésre áll, ez mégis egy rendszeres nehézség a
csapatokon belül. Az eltérő időbeosztás, a különböző tantárgyi terhelés, a
személyek különböző kommunikációs preferenciái, vagy ismételten a részvételi
szándék hiánya miatt gyakran elcsúsznak az egyeztetések. Tovább növeli a
feszültséget ez azokban a résztvevőkben, akik szeretnének haladni a feladattal.
A feladatra kapott idő alatt a fenti
problémák mind felmerülhetnek, de a határidő előtti napokban, vagy éjszaka
extra káosz is adódhat. Az utolsó pillanatos kapkodás, a külön elkészített
részek kétségbeesett összeillesztése egy igazi klasszikus problémája a rosszul
menedzselt csoportos feladatoknak.
Miért alakulnak ki ezek a helyzetek?
Annak ellenére, amit a leadási határidőn
stresszelve gondolsz, a legtöbb csapatmunka probléma mögött nem rosszindulat,
hanem a különböző munkastílusok és motivációk állnak. Vannak, akik
maximalisták, és minden egyes kevés kredites kurzuson, a jegy kevés százalékát
érő feladaton is tökéletesen akarnak teljesíteni, a lehető legjobb jegyet
kapva. Mások inkább praktikusak, felmérik, hogy mennyi idő és energia
befektetése éri meg az alapján, hogy mennyire fontos a jegy. Van, aki nem is a
megszerezhető jegyre hajt kifejezetten, hanem a tanulás lehetősége, a konkrét
tudás vagy készségek, a tanulási élmény motiválja. Ha ezeket a különbségeket
nem beszélitek át az elején, könnyen félreértések és feszültség alakulhat ki.
Pszichológiai szempontból a potyautas
viselkedés sokszor az úgynevezett felelősség eloszlás jelenséghez kapcsolódik.
Ez az a magyarázat, hogy minél több ember osztozik egy feladaton, annál
kisebbnek érzi az egyén a saját felelősségét. Ezt csoportos kísérletek
megfigyelése is megerősítette. Egyedül szinte minden résztvevő aktív, viszont
csapatban gyakran csökken az egyéni erőfeszítés. Talán már te is érezted
szociális helyzetekben, amikor egy adott problémát kellett megoldani, hogy inkább
passzívan várod, hogy majd valaki úgyis megoldja ahelyett, hogy kezedbe vennéd
az irányítást.
Emellett, bár hatékony megoldásnak tűnik, a
digitális kommunikáció sem mindig segíti a hatékonyságot. Ha valaki nem akar a
beadandóval foglalkozni, nagyon könnyen lenémíthatja a Messenger-csoportot vagy
egyszerűen ignorálhatja a beérkező üzeneteket. A különböző kommunikációs
stílusok írásban nem mindenki által egyformán értelmezettek, van, hogy csak azt
hitted, hogy válaszoltál valakinek, de végül elmaradt, vagy a sok elolvastam,
de nem válaszoltam helyzet mind rontja a csapatdinamikát és nehezíti a feladat
valódi megoldását.
De természetesen minden jóhiszeműség
mellett is meg kell említeni, hogy vannak olyanok, akik valóban csak a
feladatot akarják elkerülni. Nem a munkastílusuk vagy az online kommunikációjuk
nem passzol a többiekéhez, hanem egyszerűen csak ki akarják használni, hogy egy
csoportmunka esetében van, aki helyettük is elvégzi azt.
Mit tehetsz hallgatóként?
A legfontosabb és legelső prioritás, hogy
ne hagyd, hogy a probléma megmérgezze a csapatot. Nem kell rögtön
konfrontációba keveredni, ha valaki nem válaszolt egy üzenetre a csoportban, de
hosszú távon az sem valószínű, hogy a hallgatás lesz a megoldás. Ha úgy érzed,
hogy valaki nem végzi el a részét, kezdeményezz egy megbeszélést, lehetőleg
nyugodt hangnemben! Néha egy kedves, érdeklődő, nem pedig számonkérő stílusban
feltett kérdés a feladattal és a haladással kapcsolatban elég lehet arra, hogy
a másikat újra bevond a munkába.
A fontos kezdő lépés, amint a tanár feladja
a feladatot és kiderül, hogy kik vannak egy csoportban, a feladatok felosztása.
Ez segít abban is, hogy mindenki gondolkozhasson a saját részén, lássa, hogy
mennyi teendője van, és azt be tudja osztani magának. A feladatmegosztásban
segít, ha dokumentáció is készül róla például egy mindenki által szerkeszthető
Google dokumentum vagy táblázat formájában. Így az egész csapat átlátja, hogy
mi mindent kell megcsinálni, ami segít abban, hogy semmi se felejtődjön el vagy
maradjon ki. Azért is jó, mert mindenki látja a saját feladatait, és
referenciaként tekinthet erre. Illetve teljesítmény hiányában azt is mutatja,
hogy ki az, aki nem végezte el a feladatát.
A munka során fontos a rendszeres
kommunikáció. A legtöbb esetben az egyes részfeladatokat mindenki egyedül
valósítja meg, nincsenek olyan kérdések, amikre közösen kell válaszolni, de ez
nyilván programfüggő. Főleg nagyobb feladatok és hosszabb határidő esetén
fontos kommunikálni a feladatok felosztása és a végső termék leadás között is.
Ez azért segít például, mert mindenki érzi, hogy egy aktív csapatmunka részese,
ami csökkenti annak az esélyét, hogy megfeledkezik vagy szándékosan nem
csinálja a feladatait. Másrészt ez akkor is jól jön, ha valaki
elbizonytalanodik a saját részében, hiszen a többiek, akik szintén ott voltak
az órán, tudják, hogy mit kell csinálni, mi a tananyag segíteni tudnak a tovább
haladásban.
Végül, ne vállalj mindent magadra! Ha úgy
érzed, hogy mások helyett dolgozol, az egyértelműen másokhoz osztott
feladatokat csinálod, az nem egy jó jel, erény, hanem hosszú távon fárasztó és
kontraproduktív. Ha mások helyett elvégzed az ő munkájukat, akkor ők nem
lesznek motiváltak, hogy folytassák a dolgot, és végül minden rád marad. Ha
nagyon nem működik a feladatmegosztás, és látod, hogy valaki egyáltalán nem
hajlandó hozzájárulni, jelezd az oktatónak! Mivel a csoportmunka egy tanulási
módszer, az oktató azt akarja, hogy a tananyagon túl az együtt dolgozást is
elsajátítsátok. Ha ez nem működik, az ő feladata, hogy a feladat alól kibújókat
menedzselje, velük kommunikáljon vagy akár a jegyüket a csoportétól függetlenül
kezelje.
Mit tehet az oktató?
Az oktatók oldaláról nagy segítség lehet a
hallgatóknak, ha a csoportmunka
értékelése nem kizárólag kollektív, hanem részben egyéni. Ez lehet rövid
önértékelés vagy társértékelés, amit a feladattal együtt kell leadni. Ez
csökkenti a potyautas viselkedés motivációját és növeli az egyes hallgatók
felelősségérzetét is. Ha például prezentációval is jár a csoportmunka, ott jól
megfigyelhető, hogy ki mennyire van tisztában az általa előadott résszel és a
feladat egészével.
Hasznos gyakorlat továbbá, ha a tanár
irányított feladatmegosztást kér. Ehhez a csoportoknak már a feladat elején
dokumentálnia kell, hogy ki mit vállal, és ezt a dokumentációt már a feladat
kezdetén le kell adni. Így később könnyen visszakereshető, hogy ki melyik
részért felel, így nem csak a prezentáció során, de írásos munkák esetében is
jól látszik, hogy ki min dolgozott és milyen minőségben.
Az oktatónak nem csak az értékelésben van
szerepe, de abban is, hogy a csoportmunka, mint bármelyik másik feladat,
hasznos tapasztalat és tanulási lehetőség legyen a hallgatóknak. Ezért például
fontos, hogy szerepet vállaljon a konfliktusok megelőzésében, vagy segítse
azokat kezelni. Például egy hosszabb projekt esetén legalább egyszer
konzultáljon az egyes csapatokkal arról, hogy hogy haladnak, milyen problémák
merülnek fel, és részt vesz-e mindenki a megvalósításban.
Hogyan hasznosíthatod később ezt a
tapasztalatot?
Lehet, hogy most, munka közben
bosszantónak, esetleg feleslegesnek érzed a csoportmunkát, de hosszú távon az
egyik leghasznosabb tanulási forma ez. A munka világában ugyanilyen
helyzetekkel fogsz találkozni, csak akkor már nem egyetemi jegyekről és átlagokról,
hanem teljesítményről és fizetésről szól a dolog. Ha időben megtanulod, hogy
hogyan kommunikálj hatékonyan és professzionálisan, hogyan ossz fel
projekteket, hogyan állj ki magadért hivatalos helyzetekben, az később mind
hatalmas előny lesz majd. Ezek is olyan soft skillek, amiket a szakmai tudáson
túl keresnek, és az interjú során igyekeznek kiszűrni a cégek. Ezek a készségek
segítenek beilleszkedni és érvényesülni később különböző munkahelyeken. A
csapatmunka során megtanulhatod azt is, hogy hogyan lehet a különböző
munkastílusokra, különbözőségekre nem akadályként, hanem erőforrásként
tekinteni és építeni. Egy jó csapatban az hasznos, hogy mindenki valami mást
tud a közöshöz adni. Van, akinek a prezentáció, van, akinek a szervezés, míg
másnak a kreatív ötletek kitalálása az erőssége. Ezeket összehangolva lehet az
egyetemen és később a munkahelyen is hatékony csoportmunkát elérni.
A csoportmunka mindig kompromisszumokkal
jár. Ezeken keresztül viszont megtanulhatod, hogy hogyan kezeld a
különbségeket, hogyan adj és kérj visszajelzést, hogyan tartsd kézben a saját
felelősségedet. Ezeken keresztül pedig valóban fejlődni tudsz a csoportmunkák
során. Lehet, hogy most bosszantanak egyes csapattagok munkastílus vagy
hozzáállásbeli különbségei, de ezeket átélve tanulhatod meg a jó csapatjátékos
és vezető fontos készségeit.
források: www.miltonmagazine.org, www.collegemagazine.com, www.tes.com,
www.studysmarter.co.uk
képek forrása: www.pixabay.com, www.pexels.com, www.unsplash.com
