Álmodoztál már arról, hogy milyen jó
lenne, ha csak úgy a fejedbe menne a tananyag, valami láthatatlan csatornán
keresztül betöltődve? Kipróbáltad, hogy a párnád alá tetted a jegyzetet
éjszakára, hátha valami csoda folytán reggelre tudod a tartalmát?
Amíg megérkezik a technológia, hogy
ezek valamelyike működjön, addig más módon kell hatékonnyá válni ezen a téren.
Tanulni is meg kell tanulni. Számtalan módszer létezik erre,
valószínűleg te magad is többfélét alkalmazol, ha tudsz róla, ha nem. Ahány ember, annyiféle rendszer és
mindig van hova fejlődni
„A tanulásban … a legnagyobb
jelentősége az aktivitásnak, a kedvvel végzett munkának van…” (Oroszlány Péter: Tanulásmódszertan).
Tapasztalatom
szerint rengeteg időt el lehet tölteni
tanulásnak nevezett valamivel, ami azután nem hoz érdemi eredményt. Ez
főleg akkor jellemző, amikor nincs
motiváció, lankad a kedv, hiányos az önismeret tanulás terén, továbbá van
néhány félreértés, ami könnyen tévútra vihet.
Most olvashatsz
néhány felismerést, melyek hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre rövidebb tanulási idő alatt egyre jobb eredményeket érjek el,
kihozzam a helyzetből, amit csak lehet.
Ne vedd ezeket pontokat készpénznek, ízlelgesd és próbáld ki őket, gondold át, alakítsd kedvedre!
1. „A
tanulást nem kell szeretni.”
Szeretek mosogatni, de nem azt kedvelem benne, hogy szuttyoghatok a koszos edényekkel, hanem a végeredményt. Ugyanerre jutottam a tanulással kapcsolatban is: habár sokszor élvezem az „utat”, tudnék mást csinálni…
Engem motivál például, hogy új ismeretekkel
rendelkezek a végén, teljesítek pár vizsgát, haladok a tanulmányaimmal, túlvagyok
ezen a vizsgaidőszakon is, stb.
Gondold át, hogy neked milyen előnyökkel járhat az, ha a tanulás révén teljesíted a vizsgáidat!
Minél több érved szól mellette, annál jobb. Néha érdemes ezeket újra és újra számba venni, ha fogy a lendület.
Van, amikor rám tör a nyűg és megy a szenvedés: tanulni kellene, de inkább mondjuk takarítok, meg főzni is kéne, és néha megjön a kedvem korábbi elmaradt dolgaimat rendezni.
Vizsgaidőszakban elképesztő találékonyság tud feltörni belőlem, bár valahogy nem a tanulmányaimmal kapcsolatban. Hallottál már olyanról, aki hasonlóan kreatív lesz az év ezen szakaszában? J
Amikor észreveszem magam, akkor először is tudatosul bennem, hogy a saját
időmet rabolom, mert amíg hisztizek (nyűglődök) és kerülöm a tanulást, addig
fogy a rendelkezésre álló idő, szóval kevesebb időm jut másra, főleg
alvásra, de barátokra és szabadidős tevékenységekre is. Továbbá emlékeztetem magam, hogy én választottam
ezt, különféle okokból, nem kötelező abban az értelemben, hogy felnőtt
ember vagyok, viszont lesznek következményei, ha nem tanulok, amiket nem
biztos, hogy vállalni akarok. Amikor ezeket átgondolom, egyből elmegy a kedvem
a halogatástól. 
Ez az a mondat, ami mindaddig nem jelent semmit (mások szájából pedig kifejezetten idegesítő), amíg az ember rá nem jön, hogy pl. magát égeti le, ha nem készül fel egy vizsgára. Ráadásul, ha megbukik párszor, akkor ugyanazzal a tárggyal többször kell foglalkoznia, s így még kevesebb idő marad másra. Ha valaki utál tanulni, akkor jobb, ha mielőbb végezz, mert bár a vizsgaidőszak véget ér, vagy így, vagy úgy, de a tanulmányokat, illetve a vizsgákat le lehetne tudni gyorsabban is és akkor nem kell sokáig szenvedni. Akinek megjön a kedve, az pedig élvezetesen töltheti azt a pár hetet, ezt az állapotot áldásos lenne elérni.
4. „Megfelelő körülmények, könnyebb odafigyelés.”
Tuti mindenkinek megvan, hogy milyen körülmények között képes a leginkább koncentrálni. Sajnos, odafigyelés nélkül nem fog menni a dolog. Nekem csendre van szükségem és ember-, állat-, TV-, telefon- és facebookmentes közegre, valamint sok fényre, meg elegendő mennyiségű oxigénre a szobában.
Ha megy a TV vagy a facebook, akkor végem, úgyhogy: kikapcsolom a TV-t, lenémítom a telefonom, internetet csak tényleg szükség esetén használok és akkor sem a vacsihoz keresek receptet. A félhomály elálmosít, a kevés oxigén úgyszintén, így figyelek rá, hogy ezek mindig biztosítottak legyenek.
Gondold
végid, te milyen közegben érzed jól magad?
Nagyjából megtervezem, hogy mit szeretnék megtanulni, mennyi idő alatt, de percre pontosan még sosem sikerült ütemtervet tartanom, így nem is erőlködöm ezzel, mivel sok időt elvehet az állandó újratervezés.
Ha te ebben ügyesebb vagy, feltétlenül tervezz pontosan! Én így azt tűzöm ki, hogy meddig szándékozom eljutni a tananyagban, s erre egy nagyjából időt számolok. Az, hogy reális időt szabjunk valaminek, nem annyira egyszerű, de bele lehet jönni, csak ehhez tudni kell, mivel állunk szemben: hogy mekkora a tananyag és milyen jellegű a számonkérés, valamint órát látogattunk-e vagy nulláról kezdjük az ismerkedést a témával.
Amikor aktív vagyok, a lehető legnagyobb odafigyeléssel vetem bele magam, hogy haladjak is. Amikor érzem, hogy lankadok, akkor tartok pár perc szünetet, iszok vagy eszek valami könnyűt, szellőztetek, mozgok valamennyit, de van, hogy csak ülök és bambulok kicsit, majd mielőbb visszatérek, mielőtt kijövök a lendületből.
Pihenni kell, de előtte dolgozz is meg a szünetért! Ehhez kell egy kis önkontroll is, de megéri.
Képek forrása: www.pexels.com
