A
karantén miatt többen kénytelen-kelletlen, meghatározatlan időre otthonunk
paraméterei közé kényszerültünk és nem várt probléma ütötte fel a fejét, a
rendelkezésünkre álló szabadidő mennyisége szokatlanul megnőtt.
Szárnyra kap a produktivitás
Két
jelenséget is megfigyelhettünk: a kreativitás nem ismer határokat és bármilyen
hihetetlen, az ember alapjáraton szeret tanulni.
Voltak,
akik új nyelveket sajátítottak el, mások a barkácsolás
mellett tették le a voksukat. Akadtak, akik félretették a kifogásaikat, az
örökös „majd holnap elkezdem” szállóigét valóban beteljesítették és edzeni
kezdtek, amihez minden bizonnyal nem kevés lelkierő kellett.
A
legnépszerűbb elfoglaltságok azonban a nagymamától jöttek. Kötő és hímzőtűk
akadtak a kezekbe, a padlásról előkerült a varrógép, a horgolás
pedig új reneszánszát éli. A kézimunka mellett a receptes könyvek is újra előkerültek,
a tömegesen felvásárolt liszt és élesztő pedig elhozta a házi kenyérsütés
varázsát a konyháinkba.
Kivéve, aki nem
Az előző bekezdésben egy idilli, egy világjárvány kellős közepén is elhatározástól és energiától túlcsordult világ képzete jelent meg, azonban ez csak féligazság.
Nem mindenki hódol rendületlenül új hobbijának: van, akinél a kezdeti
lelkesedés alábbhagyott, más mégsem találta meg azt a kiteljesedést, amit
remélt, de olyan is létezik, aki semmibe sem kezdett bele.
Kedvszegő emlékeztető
Nem
szabad elfelejteni, hogy tombol a pandémia körülöttünk, a rossz hírek
sokszor mintha csőstül törnének ránk, a különböző problémákra pedig nem
reagálunk egyformán. A stressz, a depresszió olyasmik, melyek
rettenetesen földhöz tudnak vágni, egyik napról a másikra, és bizony nem könnyű
onnan felállni.
A különböző mentális betegségekre az izoláció, amibe oly sokan kényszerültünk, a magány, a körülöttünk lévő, sorozatos, negatív események rendkívül rossz hatást gyakorolnak. Ezenfelül kétféle nyomás is ránk nehezedik, egyrészt egy külső, másoktól, másrészt pedig egy belső, saját magunktól, ami arra ösztökél minket, hogy hasznosan töltsük el az időnket.
A mai világban saját értékünket ahhoz kötjük, milyen produktívak vagyunk.
Ég bennünk a teljesítés és teljesítmény iránti vágy, hiszen ez alapján határoljuk be a „társadalmi hasznunk” s az időpocsékolás egy olyan vétek, melynek ára magas.
Nem csinálni semmit, egyenlő számunkra a haszontalansággal.
A
hasztalan elfoglaltságok összefoglaló jelzőjeként használjuk ezt a kifejezést,
ennek hatására pedig bűntudatot érzünk, hiszen „értékes időt pazaroltunk el az
életünkből”, ez pedig egy rossz felfogás.
Apróságok fókuszpontban
Ha
belegondolunk egy napunkba és részletesen nekiállunk felsorolni az aznapi
történéseket rájövünk, hogy valamit azért igenis csináltunk. Talán
ebédet főztünk, levittük a szemetet, végre felvettük azt a tollat, ami már egy
hónapja az asztal alá esett, de az is lehet, hogy megnéztünk egy filmet,
sorozatot netán elolvastunk egy könyvet.
Meglehet, hogy ezek lényegtelen apróságoknak tűnnek, de valamit hozzátettek az
életünkhöz, javítottak a kedélyünkön, lefoglaltak, vagy csak szimplán segítettek
még egy napon túlesni, néha pedig ennyi is elég.
Realisztikus elvárások
Van,
amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ez nem a mi napunk, hetünk, hónapunk,
de akár évünk se. Természetesen jó, ha próbálkozunk és fontos, hogy
meglegyen bennünk az akarat, hogy kihúzzuk magunkat abból az érzelmi futóhomokból,
amibe beleragadtunk, de ha túl erősen kapálózunk csak mélyebbre csúszunk.
Emberként természetes, hogy el akarjuk foglalni magunkat, célokat akarunk,
amiket elérhetünk és élvezni akarjuk a siker, az eredményes teljesítményből
fakadó örömünket, de törekedjünk arra, hogy mindig a jelenlegi képességeinkhez
és energiánkhoz igazítsuk az elvárásainkat.
+Jó tanács
Segíthet,
ha kisebb dolgokra és egyszerre csak egy dolog elvégzésére koncentrálunk. Pl.:
ma portörlés, holnap porszívózás, a következő nap pedig mosás.
Ha új hobbira vágyunk, rengeteg stresszmentes, egyszerű dolgot is kipróbálhatunk pl.: egy laza séta, puzzle, kifestő stb. Amire épp szükségünk van, az hasznos!
Ne legyen bűntudatunk, ha szórakozni szeretnénk, nem vagyunk lusták, ha pihenünk egy kicsit és nem kell, hogy másokhoz mérjük magunkat!
Képek forrása: unsplash.com
